05. Chapter

Sziasztok! :D Újra itt, pár hét kihagyás után. Bocsi, kicsit elfoglalt voltam múlthéten, de most már itt vagyok, újult erővel :)

Köszönök minden pipát, ne maradjatok csendben! :)

xo. Sam.

James McVey

Szóltam a srácoknak, hogy nem tudok menni próbára, az elzárás miatt, és nem bánták, Connor még örült is, hogy meglepheti a barátnőjét. Épp ezért csodálkoztam, hogy miután Maya kitett a házunknál, a srácok ott ülnek a nappalinkban, és rám várnak.

  - Oooké… bármi történt, nem én voltam! – lépek mögéjük, mert a kanapén ülnek, és valami béna rajzfilmet néznek. Egyszerre fordultak hátra.

   - James, már itt várunk egy ideje! – áll fel elsőként Tristan.

   - Mondtam, hogy elzáráson leszek! – mentegetőzöm. Már mind a három srác felém fordult, a tévét pedig kikapcsolták.

   - Meglepetésünk van! – mosolyog Brad, mire Connor előránt a zsebéből egy eléggé meggyűrt papírt, és felém nyújtja.

   - Igazán nem kellett volna. De tényleg! Minek ez? – veszem el a lapot.

   - Nézd meg! – int Tristan, de pár pillanatig továbbra is csak furcsán nézem őket, hogy nem fog-e a papír megsemmisülni a kezemben. Persze nem várom ezt, de sosem lehet ezt tudni. Végül csak ráveszem magam, és kihajtom a papírt. „BANDA HÁBORÚ!” Áll a tetején. Megfogja a figyelmem, és tovább olvasom. Egy verseny lesz a Plaza-ban, bandák továbbá szóló énekesek vehetnek részt rajta. Az első helyezett 700 fontot, és egy kamerát (!) nyer. A kamerára felfigyelek, és úgy érzem, azonnal jelentkeznünk kell.

   - Jelentkeznünk kell! – nézek a többiekre.

   - Reméltük, hogy ezt mondod, mert már jelentkeztünk - vigyorog büszkén Connor. – Amúgy is jól jönne egy kamera, mert sokan írtak Youtube-on, hogy nem elég jó a videók minősége. A pénzből meg tudnánk további felszerelést venni – hát én nem épp erre akartam használni a kamerát. Hanem mondjuk Maya-nak adni. Persze a srácok még nem tudnak a kis balesetemről a fényképezőgéppel. De talán meg tudnám győzni őket. Maya biztos örülne, ha egy profi kamerát kapna. A videók vágása és készítése is érdekli, így hátha beéri ezzel, és nem kell neki a fényképezőgép.

   - Uh, asszem ezt jobb, ha elmondom – motyogom, mire a többiek furcsállva néznek. – Ismeritek Maya Ross-t? A suliújság fotósa – magyarázom nekik. Ők is oda járnak, szóval biztos ismerik. A tavalyi húzása után mindenki ismeri Maya-t. Ha máshogy nem, akkor a „Fotós Csajszi” ként emlegetik. Bólintanak, mire egy nagy levegővel folytatom mondani valóm. – Eltörtem a kedvenc, drága fényképezőgépét – húzom el a szám, mire ledöbbennek, majd Bradley röhögésben tör ki.

   - Öregem, az a csaj ki fog nyírni! Nem a legaranyosabb, és kedvesebb lányként ismerik – nevet.

  - Hála az égnek, már megbocsájtott, de kárpótolnom kell, és a legjobb az lenne, ha a kamerát neki adhatnám! Komolyan srácok, 350 font volt a gépe, annyit nem kaparok össze év végére sem, és a szüleim nem adnak úgy sem – nézek rájuk könyörgőn.

   - De jó lenne az a kamera, kell a videók felvételéhez – túr a hajába Tristan gondolkodva.

   - Ja, viszont tönkreteszem az álmait a fő suliról, és örökre eláshatom magam nála – jegyzem meg, mire Connor felfigyel.

   - Bejön neked? – fonja össze karját mellkasán.

   - Haver, az a csaj gyönyörű, és vicces is. Még jó, hogy bejön! – magyarázom a nyilvánvalót.

   - Nem húzhatjuk le az esélyeit egy normális csajnál! – fordul Connor a többiekhez, és örülök, hogy akadt egy szövetségesem. Gondolkodóba esnek, én pedig csak várom az ítéletet, ami megmondja, hogy kérhetek-e kölcsön mindenkitől, akit ismerek, vagy dolgozhatok egész évben, persze plusz munkaidőben.

  - Oké, akkor a Maya-é a kamera, mi meg a pénzből veszünk egyet… a mikrofonokra… meg reflektorra és a többi cuccra meg összedobjuk a pénzt valahogy – szólal meg végül Bradley. Már épp megszólalnék, de Tristan közbe vág.

   - Hacsak nem adjuk össze a kettőt, és az övé a kamera, de felveszi a videóinkat – von vállat.

   - Nem fog belemenni. Ezerrel készül a fő sulira, a portfólióját készíti, emellett a suli újságot is szerkeszti. Nem fogja ezt is elvállalni. Ezzel nagyon sok a meló. És cserébe nem kap semmit – zárom ki a lehetőséget, pedig az ötlet nem rossz. Egyáltalán… és így több időt is tölthetnék Maya-val.

   - Kapja a kamerát. Plusz, gyakorol a továbbtanulásra, és az anyagot, amit készít, megengedjük, hogy bemutassa majd a felvételinél – mondja tovább Connor. Egyre jobban hangzik az ötlet. Talán tényleg bele menne…

   - És ha egyáltalán nem is érdekli ez a fajta gyakorlat? – kérdezem még, ami hátra maradt.

   - Azért egy próbát megér. Beszélek Connie-val. Ő és Maya szinte legjobb barátnők biztos rá tudja venni – ajánlja Connor.

   - És így te is benne lehetnél a többi videóban. Nem kéne a kamerával foglalkoznod! – mutat rá Bradley. Eddig csak 2 videót raktunk fel, de az egyikben nem volt benne Connor, a másikban pedig már Tristan sem. Valakinek mindig figyelnie kellett a kamerát, mert az képes volt leállni a videó közepén. – Basszusozhatnál.

   - Komoly? – vigyorog Connor. Úgy tűnik, tényleg örül, hogy hivatalosan is banda tag. Csak bólintunk, mire Connor majd’ kiugrik a bőréből.

   - Akkor már csak Mayát kell rávenni, hogy segítsen. Valamit csak ki tudunk alkudni. Jó lenne, ő profin meg tudná csinálni a felvételeket – mondja reménykedve Brad, mire csak bólintunk. Ja, meg tudná csinálni… de meg is fogja?