Good afternoon, everybody! Nos, köszönöm a komikat, a pipákat az előző részekhez! Nagyon hálás vagyok a két folyamatos kommentelőmnek, köszi csajok! :) Mint láthatjátok, a menüpontokban található kritikák kicsit gyarapodtak, amik egész jó véleményt adtak. Ennek nagyon örülök, ez is csak hajt előre. :) És ajánlom mindenkinek az Információk nevű menüpontot, hogy olvassák el, sokat elmond a blogról. Nos, nem is húznám a dolgokat. Itt a következő rész, remélem ez is tetszik, és remélem hagytok nyomot magatok után. Szépen lassan beindulnak majd a dolgok, remélem tetszeni fog! Még egyszer köszönök mindent, és jó olvasást!
xoxo. Sam.
~*~
Silent Moments
A
McVey ház nagyon családias, és modern. Emeletes, és hatalmas, ami amúgy 3
gyerekkel érthető is. James-nek nem csak bátyja van, de van egy 6 éves kishúga
is. Sophie egy rettentő aranyos, kiscsaj, hatalmas kék szemekkel – ami úgy
tűnik családi vonás – és gyönyörű szőke, göndör fürtökkel. Komolyan, nála
imádni valóbb gyerekkel még nem találkoztam!
Mikor
James ajtót nyitott nekem, Sophie azonnal, szinte feltépte az ajtót, és bátyja
elé lépett. Alig ért a combjáig, de olyan magabiztosan, és nagy mosollyal
nyújtotta nekem jobb kezét, hogy nem tudtam nem vidáman köszönni vissza.
- Sophie
McVey vagyok! Örülök a találkozásnak! – csicseregi, én pedig szabályosan érzem,
ahogy elolvadnak a szerveim. Jesszus, de aranyos!
- Szia, én Maya Ross vagyok! Én is örülök! –
hajolok le hozzá, és finoman megrázom a kezét. Miután leengedi, vet egy
pillantást a bátyjára, utána visszanéz rám.
- James barátnője vagy? – kérdezi, én pedig
meglepetten felnevetek.
- Nem, nem vagyok a barátnője. Csak egy
barátja – kacsintok James-re, aki láthatóan zavarban érzi magát, és biztos
lemaradtam egy szemforgatásról.
- Sophie, miért nem kínzod Nicket? Annyira
egyedül van, hogy Olive nincs itt vele – mondja húgának, aki váll vonva
felszökdécsel az emeletre.
- Te jó ég, de édes ez a kiscsaj! – lépek
beljebb, és összecsapom a kezem.
- Viccelsz? Tökéletesen tudja, hogy hozza
kínos helyzetbe az embert – morogja.
- Örülj, hogy ilyen aranyos! Nem ismered az
én húgom. Brooklynnal kicsi kora óta versengünk. Nem is emlékszem olyanra,
amiben meg tudtunk egyezni. És tudod nem az a legszomorúbb, hogy ami nekem van,
az kell neki, hanem az, hogy ez pasikra is vonatkozik – húzom el a számat,
miközben beljebb sétálok James mellett a lépcsőig.
- Uh, az húzós lehet! – nevet fel. –
Szerencsére Nickkel teljesen más az ízlésünk, így ezzel nem volt baj. Őszintén
a barátnőjével, Olive-vel sem bírjuk egymást – magyarázza. Eszembe jut egy
kérdés, amit biztos ki fogok vesézni, de inkább félre teszem most, mert
folytatja: - A srácok egy félóra múlva itt lesznek, addig gyere, körbe vezetlek
– int, és a konyha ajtajához vezet. Ahogy körbe megyünk a földszinten,
mindennek mondja a nevét, és ez leginkább azért vicces, mert ha bemész az
ajtón, már látod a konyhát baloldalt, a nappalit pedig jobb oldalt. Ezen kívül
csak egy fürdő van, mi a konyha mögül nyílik. Felfelé invitált, ahol szintén
gyorsan bemutatott mindent, legvégére hagyta a szobáját.
- És… kérlek, ne ítélj… de ez az én szobám!
– nyitja ki az ajtót, én pedig meglátok egy tipikus fiúszobát. Zöld falak,
franciaágy, tévé, X-Box, és - hiába ott a szennyesláda az erkélyajtó mellett, a szoba
túlsó oldalán - zoknikat, pólókat, és egy-két boxert pillantok meg a földön.
Felnevetek, de csak beljebb megyek. Körbenézve megakad szemem az ágyán, amit
persze nem vetett be, de nem ez volt az első gondolatom. Vajon hány lány fordult meg benne?
James
félre értette némaságom, és szabadkozni kezdett:
- Bocsi
a rumliért, de, mint a legtöbb férfi, én is utálok takarítani, és nem számítottam
rá, hogy ma vendégem lesz – kapja fel a ruháit a földről, és a szennyesládába
dobja. Én azonban csak felnevetek, és lehajolok egy elejtett boxerért. Mutató,
és hüvelykujjam közé csippentem óvatosan, nehogy elkapjak valamit, ki tudja
igazán, hogy mióta hever ott?
- Ugyan, legalább egy kis belső infót is
megtudok. Calvin Klein? Jó márka – kacsintok rá, és felé dobom a ruhadarabot,
mire szem forgatva kapja el, és szintén a ládába vágja. Jól láttam, tényleg
elpirult? Én pedig ledobom magam az ágyára. Háton fekve a plafont nézem, majd
amennyire látásom engedi, újra körbe nézek. Ő is mellém fekszik, de nem nézek
rá.
- Kb. Ilyennek képzeltem a szobád. Normális
pasi szoba, rendetlen, dohos, és félek, hogy valami meghalt a matracodban –
alig bírom ki, de az utolsó szavakba csak bele nevetek, mert látom szemem
sarkából, megjátszott sértődött arcát.
- Ezt most visszakapod! – kiált fel. Feltérdel az ágyra, fölém tornyosul, és csikizni kezd. Nagyon csikis vagyok,
mindig is az voltam, és most sem bírom ki. Kiabálok, hogy hagyja abba,
rúg-kapálok, de nem figyel rám. Már a könnyem csordul ki, mikor véletlenül
belerúgok a térdébe, ezzel kirúgva azt maga alól, és rám borul. Kezével
feltornázza magát, hogy ne nehezedjen rám, de még így is nagyon közel van arca
az enyémhez. Az enyémen még mindig széles mosoly ül, de az pár pillanat alatt
lejjebb csökken, mikor észreveszem, mennyire közelről nézek gyönyörű kék
szemébe. Lehelete arcomat érinti, és bizseregni kezd tőle a bőröm. Tekintetem
szinte ösztönösen lejjebb csúszik, és megpillantom telt ajkát, ami vágyakozva
elnyílik egy picit, és bármennyire félek bevallani, de eszembe jut, milyen
lenne azt a kis rést az enyémmel betölteni. Szívem hevesebben ver, és érzem,
ahogy elönti a pír az arcom. Nem tudom mennyi ideig feküdtünk volna ott, vagy
mi történt volna, ha a csengő nem szakít félbe minket. Hálásan fordítom fejem
James ajtaja felé - mintha onnan látnám is ki áll az ajtó előtt. Azonban James
nem mozdul.
- Talán be kéne engedned őket. Még betörnek
az ablakon keresztül – motyogom halkan, és én is észreveszem, hogy megremeg a
hangom. A srác, mintha nem is figyelt volna, szeme hirtelen újra fókuszál, és
megrázva a fejét, leszáll rólam. Eddig bent tartott levegőmet mélyen kifújom –
bár nem is emlékszem, hogy visszatartottam. Próbálok nem James-re nézni.
Csak felállok, és elindulok az ajtóig, teljes erőmmel arra koncentrálva, hogy
lelassítsam szívverésem, és arcom pirosságát is eltüntessem. Nem szeretném, ha
a banda többi tagja meglátva engem és James-t kicsit ziláltan, félreértené a
helyzetet. Hallom, ahogy házigazdám követ, majd a lépcsőn megelőz, és az ajtóhoz
kocogva kinyitja azt. Ott pedig meglátok 3 szélesen vigyorgó srácot, gitárral,
és dobverővel, plusz Connie-t, aki boldog mosollyal int nekem.
Helló!
VálaszTörlésRégóta várom ezt a rész - pontosabban egy hete -, és felülmúlta elvárásaim! Az első amit meg kell említenem, az Sophie. Egyszerűen láttam szemeim előtt a kislány mosolygós arcát. Elbűvölő! A második pedig, a James szobájában történt "baleset". Teljesen átéltem az érzelmeket. Bármi történhetett volna, ha nem csengetnek. A legrosszabbkor jöttek a srácok, de ez lehet, hogy szerencse. Ha már a srácoknál tartunk, sajnálom, hogy pont itt lett vége, mivel már nagyon várom, hogy megismerhessük őket. Remélem a következő részben erre már sor kerül. Sok sikert!
Anne ;]
Szia!
TörlésKöszönöm a kommentedet! Örülök, hogy úgy érzed sikerült átadnom az érzelmeket, ez volt a célom. Az, hogy a srácok pont ilyenkor jöttek, hidd el, szerencse. Bele van építve minden a sztoriba, majd szépen lassan kiderül minden. :) Remélem a következő rész is tetszeni fog! :)
xo. Sam. :)
Szia!
VálaszTörlésMár annyira, de annyira vártam ezt a részt. De komolyan, most miért nem smárolta le? Ajjj...
Őrülten várom már, hogy megismerhessük a fiúkat, biztos jófejek meg éppen olyan hülyék is, hisz hímekről beszélünk. De ha mind olyan, mint James, akkor nem lesz itt semmi gond :))
Sophie mennyire édes!
Én nem bírom még egy hetet várni! :( Persze tudom, hogy milyen a suli, én se nagyon érek rá túl sok mindenre.
Eszeveszettül várom már, puszillak,
Bia
Szia Bia!
TörlésÖrülök, hogy ennyire tetszett a rész, remélem azért ne okoztam vele csalódást! :D Nyugi, ki kell várni mindent a történetben, és igyekszem a résszel. Lehet tudom hamarabb hozni, meglátjuk. ;)
xo. Sam. :)
Drága Sam! Nagyon-nagyon tetszik ez a rész - is -. Sophie tényleg eszméletlenül aranyos, ahogy James is *.*
VálaszTörlésÉs imádom, ahogy írsz, annyira életszerű... James szobájában úgy éreztem, én is ott vagyok! Szívesen lettem volna Maya helyében "." Siess a kövivel - tudom, elvileg egy hét - kíváncsi vagyok a folytatásra!
Pussz: Faith
Kedves Faith!
TörlésKöszönöm a kommentedet! Örülök, hogy úgy gondolod így áttudtam adni, amit szerettem volna. :) A folytatásra annyira nem kell sokat várnod. Még ma fel fog kerülni :)
xo. Sam. :)