2014. október 5., vasárnap

Sam utoljára jelentkezik

Kedves olvasók!

Eljött ez az apró bejegyzés is, és fogalmam sincs mit írjak nektek. Szkeptikus voltam az elejétől kezdve, hiába mondogattam, hogy bizony ezt a történetet be fogom fejezni, mélyen belül az volt az érzésem, hogy ez csak hiú remény, úgysem sikerül. Be is kell vallanom, a történet bizonyos részeinél már el is döntöttem, hogy na bezárom, semmi ötletem nincs. De részben azért, mert annyira a szívemhez nőtt a történet, egy jó befejezést akartam adni neki. Másrészt pedig eszméletlenül szégyelltem volna magam előttetek. Ennek fényében - talán ez sablonos -, szó szerint miattatok, kedves olvasóim, folytattam, és adtam tisztes véget neki. Szóval úgy érzem az a helyes, ha elsőnek nektek mondok köszönetet. Velem voltatok a hullámvölgyekben, vártatok, és kisegítettetek a gödrökből. Hálás vagyok mindenkinek, aki olvasta a történetet, kitartóan pipált, és velem volt. És külön, személyes köszönetem kell elmondanom néhány lánynak:

Drága Bia Joy! Szerintem neked köszönhetem az olvasóim felét - minimum -, hisz a blogajánlód után rohamosan megnőtt az olvasóim száma. Eleve azt is köszönöm, hogy megírtad azt az ajánlót, pedig még csak nem is kértem! Már vagy az 5. fejezettől itt vagy, veszed a fáradságot, rászánod az időt, és mindig írsz nekem egy hosszadalmas véleményt. A lelkesedésed mindig megmosolyogtatott, új erőt adott az íráshoz, és rettentő ösztönző voltál/vagy. Ezért nagyon hálás vagyok. Mióta pedig jobban megismertelek, még inkább megkedveltelek, így nagyon remélem, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot!

Kedves FantasyGirlAkárcsak Bia, téged is már régóta az olvasóim között tudhatlak. Neked is köszönöm az álladó véleményezést, hogy minden egyes alkalommal őszintén leírtad mi tetszett a fejezetben, esetleg mi nem, min kéne javítanom, vagy mire figyeljek. Rendszeres olvasója vagyok 5SOS történetednek, és tudva, hogy milyen jól írsz, nagyon adtam/adok a véleményedre! Tudom, nem hallottál felőlem komment ügyben, és mondhatnám, hogy azért, mert a buszon olvasok, és mire hazaérek egyszerűen elfelejtek írni neked, valószínűleg ez is csak egy béna kifogásnak hangzik. A következőkben mindenképp írni fogok, és bepótolom a hiányzásom, hisz tudom mennyire jól esik mások támogatása. Remélem emiatt nincs köztünk harag! Visszatérve, nagyon hálás vagyok, amiért én számíthattam a véleményeidre, remélem, velem tartasz a további blogjaimban is!

Kedves MaffiaCsak később csatlakoztál hozzánk, a történet első szakaszának vége felé, azóta viszont rendszeres vélenyezőm, és kritikusom vagy te is. Mindig jól jöttek a tanácsaid, és megjegyzéseid, amikor pedig kitörő lelkesedéssel írtál, mindig nagyon elégedett voltam, hogy sikerült egy újabb részt ügyesen megírni. Hálás vagyok, amiért számíthattam rád!

Drága RiriMár régóta ismertem a Catching Sunshine-t, és egyik kedvenc bloggeremmé váltál. Kész rajongóként olvastam minden részt, és amikor megláttam a chatben, hogy elolvastad a blogom, és hosszú kommentet fogsz írni, egy pillanatra megijedtem. Mint már többször is megénekeltem, inkább szerkesztőnek mondom magam, mint írónak. Emiatt jó írók előtt, mint te - vagy éppen Luna Grott, akivel jó barátságban vagyok - kicsit szégyenlem, az én szerény írásmódomat. Van egy stílusom, és bizonyos fokig terjedő fantáziám, de én biztos nem fogok könyvet írni. Épp emiatt, mikor elolvastam a kommented, majd kiugrottam a bőrömből! Rettentően boldog voltam, hogy tetszett a blogom, és az után is velem maradtál. Ahányszor csak írtál, mindig lelkes izgatottsággal olvastam, hogy vajon arról a bizonyos részről mi a véleményed. Szóval köszönöm neked is, hogy mindig lelket öntöttél belém egy hosszú, részletes kommettel!

Kedves Lu Taylor (Lucy)! Igazából magam sem tudom mikor találtad meg a blogom, de az utóbbi időkben mindig számíthattam a kommentedre, és ezért rettenetesen örülök, hogy idetaláltál! Nagyon örültem minden kedves szavadnak, amiért ennyire megszeretted az írásom, és a történetet! Remélem a továbbiakban is hallok majd felőled!

És akiket még meg kell említenem: Borcsesz (:, és Perrie.
Drága lányok! Nagyon hálás vagyok nektek is, amiért számíthattam rátok, és megajándékoztatok egy véleménnyel! Mindig nagyon jól estek a lelkes kommentjeitek, jó érzés volt, hogy támogattatok, és kisegítettetek a kétségbeesett helyzeteimből. Köszönöm, hogy velem voltatok, remélem a továbbiakban is velem tartotok!

És nem utolsó sorban, nagyon hálás vagyok Anne Hudsonnak, aki a történet kitalálásában is segített, mindig jó ötletekkel látott el, segített az írásban, és mindig kihúzott a csávából. Dórinak, aki eszméletlen jókor látott el ötletekkel, amik a cselekmény alakításában is közre játszottak. És Looney Germannak, aki végig támogatott! :)
Mindenki másnak is köszönöm, aki feliratkozott, aki pipált, aki kommentet írt, sajnálom, ha kihagytam valakit! :)

Azért el kell mondjam, hiányozni fog a sztori. Maya, és James rettentően a szívemhez nőttek. Ezt a történetet én szerettem, utáltam, élveztem, és untam, elégedett voltam vele, máskor pedig újra írtam egy teljes fejezetet. És mégis, hiába a sok kétség, vagy hullámvölgy, ennek a blognak hála nem kellett csalódnom magamban, komolyabban megismerkedtem a blogokkal, elkezdtem szerkeszteni, és gyakorlatilag új életcélt adott. Tény, nagyon sokszor húztam az agyatokat a sok késleltetéssel, és érzem én is, hogy néhány dolgot talán nem így kellett volna, még sem írnám máshogy. Ez a történet a két főszereplő már-már szánalmas kínlódásától valóságos, és attól a kissé limonádészerű romantikától élvezhető. Én pedig büszke vagyok a karaktereimre, a cselekményre, és arra, hogy befejeztem. Ahogy Riri mondta, ez a történet nem váltja meg a világot, és ez tény. De - és mondhatják, hogy nagyképű vagyok - szerintem élvezhető volt. Az pedig, hogy van, aki szerette, és élvezte, csak örömmel tölt el. Úgy hogy, most könnyes búcsút veszek Mayatól, és Jamestől, a The Vampstől, Connie-tól, a kis Sophie-tól, és persze Coopertől; Mr. és Mrs. Rosstól, Brooke-tól, James mamájától, és Robtól, bár szegényt alig ismertük meg. Na és persze, ki ne hagyjam kedvenc karakterem: Nick. Az ő személye volt a favorit, és egy hasonló karakterrel szinte biztos, hogy mindig találkozni fogtok az írásaimban.
A blogot nem fogom bezárni, hogy mások is visszatérhessenek, és én is, illetve, ha az új blogom megnyílik, itt is be fogom mutatni valószínűleg. Erre azonban még várni kell. Még nem szedtem össze mindent, el se kezdtem, de igyekszem.

Nos, ahhoz képest, hogy alig tudtam elkezdeni, rendesen tudtam mit írni, kicsit olyan lett, mint a könyvek végében lévő köszönetnyilvánítás... mondjuk az is a lényege. :) Annyi minden van még bennem, amit el akartam mondani, de már a felére nem is emlékszem. És nincs is rájuk szükség. Köszönök mindent még egyszer, és míg új blogom meg nem nyit, a The Night Owl-on megtaláltok.
Búcsúzom a blogtól, és a történettől, ahogy az is tőletek! :)
Ölel mindenkit, Sam. :)

9 megjegyzés:

  1. Drága Sam!!

    Természetes,hogy fogsz!! Mióta megnyitottad a THO-t azóta követem nyomon azt a blogodat és már nagyon kíváncsi vagyok a következő történetedre. Nagyon sajnálom,hogy csak későn kezdtem el megjegyzést hagyni,hisz' mindenkinek jól esik,ha díjazzák a munkáját és vannak akik tényleg megérdemlik,például,mint Te.Sajnos időhiány és egyéb dolgok miatt eddig nem sikerült cikkekhez kommentelnem,mégis ami késik nem múlik,főleg,hogy nagyon érdekes dolgokat boncolgat az oldal.

    xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!

      Mindennek nagyon örülök, főleg annak, hogy a TNO-t is követed, és esetleg az újabbakat is fogod! :) Egyáltalán nem gond, hogy nem kommenteltél, és nem is szoktam elvárni, de persze eszméletlen boldog vagyok, ha írnak, mint minden már blogger. :) Kíváncsi vagyok, hogy fog majd tetszeni az új történetem, de sajnos arra még várni kell. :/
      Addig is viszlát a TNO-n! :)

      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  2. Drága Sam!

    Azt hiszem, én már mindent leírtam az epilógusnál, amit szerettem volna, de ha meg is tettem, nem baj, ha tovább cséplem a számat ezzel, mert sosem árt, ha többször hallod: megérdemelsz minden egyes olvasót, nagyon is büszke lehetsz magadra, mert csodás kis történetet hoztál össze nekünk! Köszönöm!
    Ami pedig azt illeti, hogy nem írtál még hozzám, ugyan! Egy csepp harag sincs, az is nagyon sokat jelent, hogy olvasol tőlem, és megtisztelő olvasni, hogy ennyire adsz a véleményemre! Én kíváncsian várom, mit hozol még!

    Sok szeretettel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves FantasyGirl!

      Igazából én köszönöm ezeket a kedves szavakat! Ezek annyira jól esnek, és az ilyen mindig jól jön egy embernek. :) Szóval köszönöm, örülök, hogy így gondolod! :)
      És én magam nagyon izgatott vagyok már az új történet miatt, azonban ez kicsit még várat magára, mert össze kell szednem, hogy pontosan mit akarok írni. Kb. 3 történet kering a fejembe, de az is lehet, hogy egybe gyúrom őket... még nem tudom, de igyekszem! És örülök, hogy velem maradsz. :)

      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  3. Drága Sam,

    Tudom, hogy abc sorrend meg minden, de azért büszke vagyok rá, hogy az első helyen állok. Hidd el nekem, hogy én sem gondoltam bele mekkora sikere lesz az ajánlónak. Egy lány chatben kérte, hogy ismertessem vele az általam kedvelt oldalakat, én pedig már akkor is az egyik kedvencemként tartottam számon a tiédet, így szerettem volna, ha minél több emberhez eljut. :) Megèrdemled mind a nyolcvan feliratkozót, ebben biztos lehetsz!
    A történet épp attól tökéletes, hogy nem az. Jól tudod, mennyire imádtam, hiányozni is fog rendesen, de örökre a szívembe zártam őket. Ó, és legyél csak büszke magadra, mert sajnálatos módon nem mindennapi, hogy az olvasók a történet legvégét is megismerhetik. :)
    A legjobb ebben a blogban nem a történet volt, de még csak nem is a karakterek, vagy az a sok, gyönyörű jelenet. A legjobb az egészben Te voltál, az, hogy megismerhettelek. Nyálasan hangzik, de én komolyan hálás vagyok, hogy megismerhettelek! Maradj mindig ilyen őszinte és közvetlen! ♥
    Nem tudom, mivel fogod felülmúlni Maya és James románcát, de abban az egyben biztos lehetsz, hogy ott leszek a feliratkozók között!
    Csodás lezárása volt ez a történetnek, gratulálok!

    Millió puszi,
    Bia

    Ui.: ha az emlékezetem nem csal, mikor először a blogra találtam, már fent volt a hatodik rész. Halványan még dereng előttem az akkori design...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ügyes vagyok, a lényeget elfelejtettem. :) Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy - bár ezt az ajánlóban is leírtam - én is Ririvel vagyok. Nem váltotta meg a világot, de nem is ez volt a célja. Ó, és Nick szerintem sokunk szívébe belopta magát. Na meg azt se felejtsük el, hogy tulajdonképpen a Te blogod miatt szerettem meg a The Vampst... szerintem még vagy egy óráig tudnék pötyögni, inkább lefekszem, ha eszembe jut valami, majd közlöm emailben. :)

      Törlés
    2. Kedves Bia!

      Akárhogy is, nagyon örülök, hogy megírtad azt a cikket, mert rengetegen ismerték meg a történetet neked hála, szóval köszönöm. :) És köszönök minden egyéb kedves szót! Komolyan el fogom bőgni magam, annyi szépet mondtok nekem, és eszméletlen hálás vagyok! Már túlárad bennem a szeretet! :D
      A történetet illetően magam sem gondoltam, hogy képes leszek végig vinni egy cselekményt, és szép véget is adok neki. Bár voltak részek, amik kicsit talán laposabbak, vagy jobbat várt az olvasó, büszke vagyok azokra is, mert azok ellenére, sikerült befejeznem, és megírnom egy teljes történetet. Épp emiatt Maya és James nagyon fog hiányozni nekem is, és csak remélem, hogy a többi történetem is lesz ilyen sikeres! :)
      Őszintén szólva magam sem tudom, mivel fogom ezt felül múlni. Meg sem próbálom szerintem, hanem ahogy már említettem, teljesen újat alkotok, igyekszem nem párhuzamba hozni ezzel. Új karakterekkel és cselekmény szálakkal, remélve, hogy az is tetszeni fog nektek! :D Már nagyon várom! :D
      És csak viszonozni tudom, amit mondtál. :) Magam is nagyon örülök, hogy összebarátkoztunk! Csak 3 lányt ismertem meg közelebbről a blogvilágban, köztük téged is, és mindannyiótokat nagyon kedvelem. :) Valószínűleg e-mailben majd még beszélünk, így nem is búcsúzom tőled. :D (Ahogy a többiektől sem végleg, csak egy rövid időre, míg el nem kezdem az új blogom.)

      Ölel, Sam. :)

      Ui.: Én mai napig emlékszem az összes designra, ami ezen a blogon volt, és olyan jól bemutatja a fejlődésem. :D

      Törlés
  4. Drága Sam!

    Őszintén szólva kicsit szégyellem magam, hogy ennyi ideig halogattam a kommentírást, mert igazán szépen búcsúztál. Konkrét indokom nincs, egyszerűen mozgalmas hetem volt, és fogalmam sem volt, mit írhatnék.
    Először elkezdte, nosztalgiázni, felidézni minden apró kis mozzanatot, ami tetszett, amit élveztem, hogy hányszor téptem a hajam az új fejezet miatt. Elkezdtem összegezni, hogy melyik szereplőt miért szeretem, mi fogott meg a személyiségükben, de rájöttem, hogy ez nem a megfelelő búcsúzás, hiszen az észrevételeimet elég sokszor megosztottam veled.
    A legmegfelelőbb, amit itt írhatok, az egy köszönetnyilvánítás.
    Köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet, hogy soha nem adtad fel, hogy sikerült minden egyes fejezetet leírnod, és elénk tárnod.
    Köszönöm azt, hogy minden egyes lelkendező – olykor talan idegesítő kommentemre – őszinte örömmel válaszoltál.
    Köszönöm, hogy mindig közvetlen voltál az olvasódihoz, ezáltal hozzám is, soha nem állítottál be senkit vetélytársadnak, mindenkire barátként tekintettél.
    Köszönök mindent – a sok nevetést, amit a blog olvasása közben hallattam, a mulatságos karaktereket, a feszültebb és romantikusabb pillanatokat. Mindent!
    A történtetedben épp az egyszerűségét, a mindennaposságát szerettem, és ehhez tökéletesen társult az egyszerű stílusod. Én nagyon élveztem az olvasás minden másodpercét!

    Üdv,
    Maffia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Maffia!

      Engem cseppet sem zavar, hogy nem írtál korábban, egyáltalán azt is köszönöm, hogy szántál rám pár percet, hogy összerakj egy ilyen szép búcsúzót. :)
      Mint már korábban a többiek korábban, most te is rendesen meghatottál, és nem tudom elégszer mondani, mennyire hálás vagyok nektek a támogatásért, és szeretetért, amit kapok, mert ez nem mindennapi dolog. És én is köszönöm neked, hogy itt voltál végig, olvastál, és írtál kitartóan, mindig elmondva mi tetszett, és mi nem, amit nagyon nagyra értékelek! :)
      Eszméletlenül örülök, hogy ennyire tetszett a történet, a karakterek, és maga a stílus, pedig ahogy mondod szerény volt, és egyszerű. Mégis örülök, hogy ezek a mindennapi dolgok is megtudnak fogni néhány embert, hisz én is ezeket szeretem a legjobban. Kikapcsolnak, elérik, hogy egy kicsit ne a saját gondjaiddal törődj, és pár percig, egy másik ember világába lépsz, elképzelve, hogy akár meg is történhetett mind ez. Ez az egyszerű valóság számomra mindig megnyugtató volt, és nagyon boldog vagyok, hogy vannak mások is, akik így gondolják. :)
      Na, elkalandoztam! :D Szóval köszönök én is mindent, és remélem a továbbiakban is olvasol még tőlem!

      Ölel, Sam. :)

      Törlés