2014. június 26., csütörtök

34. Chapter

Sziasztok!
Itt is van a következő rész, ami sajnos szintén nem lett méltó hosszúságú, de az előzőrésszel egyetemben azért írtam, hogy néhány elvarratlan szálat megoldjak, hogy jöhessen az új periódusa a blognak. Még a következő rész is ilyesmi lesz, bár az már távolodik kicsit. Remélem ezt megértitek, és észreveszitek, hogy tényleg szükség volt erre, mert nem akarok több részt nagyon ezekre fecsérelni.
Köszönöm a kommenteket, és pipákat, nagyon örültem nekik! :D
Nos, nem is fecsegek tovább, jó olvasást! :)
Ölel, Sam. :)
~*~
Cooper
Gives You Hell
Elképesztő látni James-t a csapattársai körében. Más, mint a banda tagjaival. Ott az a James dominál, aki teljes odaadással, és áhítattal zenél, és beszél a zenéről. Az a srác, aki ambiciózus, és ezt akarja csinálni élete végéig, komolyan veszi, és ezt teszi őt szabaddá. Viszont, ha a kosár csapat tagjaival van, egy teljesen új oldalát ismerem meg. Lazább, és folyton viccelődik, képtelen komoly maradni. Kevesebb szenvedély van benne, de ugyanaz a kedves, figyelmes srác marad, csak itt a kevésbé erős sport iránti szeretete mutatkozik meg inkább. Ahogy megfigyelem, a sport számára a kikapcsolódás a zenébe fektetett munka után. Aztán, ha a sport lesz neki sok, újra a zenéhez fordul. Szerencsére, egyik énje sem feledkezik meg arról, hogy a barátnője ott van.
Ahogy a srácok körénk gyűlnek, James áthúz az ő székére, és a lábai közé ültet. Mindkét kezével átkarolja a derekam, nehogy lecsússzak, és állát a fejem búbjára támasztja, így tökéletesen lát mindenkit.
   - Nagyon kiütötte magát mindenki! – nevet fel Chris. Beavatnak a beszélgetésekbe, leginkább kosaras sztorikat, vagy bulikat mesélnek, és örülök, hogy nem olyan agyatlan sportolókat kell, megismernek, mint egy-két srác, a suliból. Az egyik győztes meccs utáni bulit meséli. Az egyik kő gazdag srácnak, Zed házában volt, és mindenki erről beszélt utána hónapokig. – Két srác bunyó közben betörte a nappaliban lévő dohányzóasztalt, Zed szüleinek kedvenc bútorát, és rohadt drága is volt. Másnap a buli után a ház kész káosz volt. Minden sarkon aludt valaki, egy srácok a szekrény tetejéről szedtünk le, James például a tetőn aludt – itt újra felröhög mindenki, köztük én is, főleg miután elképzelem, James arcát, mikor egy jó parti után a tetőn ébred, és fogalma sincs, hogy került oda.
  - Mert mint kiderült Jimmy-nek, és Tomnak volt egy olyan jó ötlete, hogy én ott majd biztos kényelmesen fogok aludni! – mutat nevetve a két srácra James, mire csak még jobban nevetnek.
   - Miért haver, nem volt jó? – néz rá Tom, göndör szőke fürtjei alól. James erre csak a vállába öklözik, ezzel le is tudva a kommentárt. Ahogy kinevetjük magunkat és elcsendesedünk, én szólalok meg:
   - Egyébként hány napra írtak be titeket? – nézek körbe, még James-re is próbálok, de hát az eszembe sem jut, hogy honnan a fenéből látnám én őt, mikor mögöttem van?
   - 4 napra – szólal meg James, mire elhúzom a szám.
   - Én csak három napot kaptam – jegyzem meg, majd a többi sráchoz fordulok. – És hogy lehet az, hogy James-nek sikerült ennyi embert belerángatnia a hülyeségbe? – nevetek fel.
   - Óh, ha láttad volna – szólal meg egy rövid fekete hajú srác, ha jól emlékszem Tony a neve. – Szegény annyira kétségbe volt esve, hogy nem láthat délután, ott könyörgött, hogy segítsünk neki elzárásra jutni, mert a barátnője is ott van – röhög Tony, mire James is felszólal.
  - Azért ne túlozz! Nem kellett nekem könyörögni! Épp csak megkértelek, és máris benne voltatok, hogy lyukasszunk ki pár labdát.
   - Persze, mert így elmarad a csütörtöki edzés, ami nem is gond, mert az edző egy elmebeteg rohadék. Szerencse, hogy már csak a héten van itt – magyarázza Jimmy. Az edzőjük ugyanis elköltözik, így jövő héten új edzőt kapnak, remélve, hogy az nem fog eszeveszettül ordítani minden hülyeségért. Még egy fél óráig elbeszélgetünk, aztán végre kiengednek minket.
Lazán egymásba font ujjakkal lépegetünk James kocsija felé, mikor dühös kiáltást hallok magam mögül.
   - Maya! – azonnal hátra kapom a fejem, és az őrjöngő Coopert látom ott, egyenesen felénk haladva. – Beszélnem kell veled! Négyszemközt! – villan szeme Jamesre, akiben már akkor felmegy a pumpa, mikor meglátja Coopert, de ezzel a mondatával, végleg elásta magát, és ezt barátom szemében is látom.
   - Hagyd, James! – próbálom megakadályozni az esetleges rosszat, és megpróbálom karjánál fogva a kocsi felé húzni, de rám pillant, és halvány fejrázással jelzi, hogy nem fog neki rohanni. Elengedem, hisz már régóta böki Coop a csőrét.
   - El sem tudom képzelni, mit tudsz neki mondani, ami érdekelheti – néz rá gúnyosan, szinte közvetlen a srác arcába köpve a szavakat.
   - Ez szerintem nem a te dolgod, McVey! – löki arrébb Jamest, de szerencsére barátom nem csak magasabb pár centivel, de úgy tűnik legalább olyan erős is. Ugyanis azonnal visszarántja Coopert, mielőtt egy lépést tudna tenni felém, és maga elé fordítja, hogy újra közöttem, és Coop között álljon.
   - Mióta velem van, azt hiszem igenis az én dolgom, és kezdesz kurvára az agyamra menni! Nem elég, hogy folyamatosan közénk álltál, és mit műveltél vele múlt pénteken, most, hogy engem választott sem bírsz megülni a seggeden, és békén hagyni őt egy életre? Nem hiszem, hogy szeretné, ha bármi köze lenne hozzád, és nekem is elegem van már belőled! Szóval húzd csak el a beled, mert hidd el, nem akar veled beszélni! – vágja könyörtelenül James, Coop arcába, és én csak nézem megszeppenve. Tényleg nagyon idegesíthette már. Cooper azonban ezek után sem tágít. Ha szemmel ölni lehetne, James már vérbe fagyva feküdne a földön, és - bár nem látom a másik srác arcát – ezt elmondhatom szerintem Jamesről is.
   - Húzz el McVey, mielőtt kárt teszek benned! – fenyegeti fogai között szűrve a szavakat Coop, és vállával arrébb löki Jamest, ezzel felébresztve az alvó oroszlánt. Elég gyorsan történik minden, meg sem tudom akadályozni. James visszarántja Coopert, majd jobb kezét hátrahúzva erős, tökéletes jobb egyenest mér a srác orrára. Csont reccsenése, fájdalmas nyögés, és Cooper már a földön is fekszik, vérző orrára szorítva a kezét.
   - Szóltam, hogy húzz el! – jegyzi meg James, öklét masszírozva, majd egy utolsó megsemmisítő pillantás után derekamnál fogva húz a kocsija felé. Óvatosan beültet, majd ő is elfoglalja a helyét a kormány mögött, és kilő a parkolóból, ott hagyva a fájdalmasan nyögdécselő Coopert a betonon.
Szinte pillanatok alatt a házunkhoz érünk, és James leállítja a motort.
   - Minden rendben? – szólalok meg elsőnek, miután az idevezető utat síri csendben tettük meg. Tudtom, hogy még mindig dühös Cooper miatt, így hagytam, hadd nyugodjon le.
   - Igen, csak az a rohadék annyira… - motyogja, és tehetetlenül a hajába túr. Valamivel le kellett nyugtatnom, és jobb ötlet híján csak az ugrik be, hogy elterelem a figyelmét. Kezem arcára simítom, és magam felé fordítva ajkaim az övére szorítom. Érzem rajta, ahogy felismeri a helyzetét, majd izmai ellazulnak, ujjai hajamba csúsznak, és egy halk sóhaj következtében elnyílik a szája. Nem akarok túlzásba esni, így hamar elhúzódok, és abból, hogy hüvelykujjával óvatosan simogatja arcom, már biztosan tudom, hogy sikerrel jártam.
   - Elhiszem, hogy az agyadra megy, az enyémre is. Épp ezért köszönöm, hogy lerendezted, és megvédtél. De megnyugodhatsz, szerintem ezek után nem nagyon fogja keresni a társaságunk. Szóval hagyd, hadd éljen a maga kis világában! – mosolygok bíztatóan. Egy pillanatig arcom fürkészi, majd lesüti a szemét, és mélyen kifújja a levegőt.
   - Igazad van. Nem ér ennyit… de ez az ütés akkor is nagyon jól esett! – vigyorodik el önelégülten, és az én arcomon is megjelenik egy megkönnyebbült mosoly. Néhány rövid pillanatig csend ül a kocsira, míg rájövök, hogy be kéne lassan mennem. Egy gyors búcsú után a bejárat felé is szaladok, s miután hallom, ahogy lassan kigurulnak a kerekek, a ház meleg védelmébe vetem magam.

6 megjegyzés:

  1. Drága Sam,

    Akkor ezek szerint már nem lesz több Cooper, végleg megszabadultunk tőle. Bár be kell valljam, hogy én szerettem az ő megjelenését, hiszen olyankor James mindig kicsit ideges lett, próbálta védeni Mayát, ami annyira cuki. :D Ráadásul neki köszönhetően aludt ott a lány Jamesnél, az pedig az egyik kedvenc részem volt, de minden bizonnyal lesz majd új zavaró tényező.
    Komolyan, kell ezt még részletezni? James szokás szerint édes volt, nem kellett csalódnom benne, azt hiszem lassan ki kéne találnom, hogy miként utazom el a Te kis képzeletedbe, hogy aztán lecsaphassam a lány kezéről. Úgyhogy Maya, azt ajánlom, hogy nagyon vigyázz! Végérvényesen is bediliztem, már egy karakterhez beszélek...
    Nem ért meglepetés az írásmódodat illetően, bár tapasztaltam egy-két elírást, viszont ez minden bizonnyal annak a jele, hogy minél hamarabb szeretted volna megosztani velünk ezt a fejezetet. Ettől eltekintve azonban csodás volt, köszönöm, hogy olvashattam.
    Remélem, hogy hamarosan érkezik a következő fejezet, de mivel nem akarlak sürgetni, inkább csak annyit jegyzek meg, hogy várni fogom. :)

    Millió puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bia,

      Köszönöm a kommentedet! Hogy megnyugtassalak, nem biztos, hogy Coopertől teljesen megszabadultunk. Lesz még szerepe, csak nem olyan nagy, és eltérő lesz ettől. Biztos, hogy beleírom, mert én magam is megkedveltem a karakterét, annak ellenére, hogy nem sok pozitívum van benne. :D
      Teljesen átérzem, mire gondolsz, én is sajnálom, hogy ez a James McVey, csak az elmémbe létezik, mert vétek egy ilyen srácot futni hagyni :D Legalább ott át tudok élni pár fontos pillanatot Mayan keresztül. :)
      Köszönöm a dicséreteket, nagyon jól estek, és igen, ahogy mondtad, eléggé kutyafuttában néztem át a hibákat, nem akartam sokat késni a résszel. De örülök, hogy ettől függetlenül élvezhető volt. :)
      Sietek a következővel, amint tudom, felrakom!

      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  2. Drága Sam!

    Sajnálom, hogy nem írtam az előző fejezethez, de valahogy minden kedvenc bloggerem akkor frissítette a történetét, mikor épp szóbeliztem, az érettségi lezárása után meg nem nagyon kerültem gép elé a hét elejéig. De akárcsak a Behind the Camera, úgy én is kitörő lelkesedéssel visszatértem.
    Bár mindkét fejezetet amolyan átvezetőnek, összekötő elemnek szántad az új és régi szálak között, nekem nagyon tetszettek, hihetetlenül édesek voltak, jó érzés volt James-t és Mayát hivatalosan is együtt látni. Örültem, hogy pontot tettél a Cassidy ügy végére, hiszen szerencsétlen csajt, bármilyen kevés megjelenése is volt, egyáltalán nem bírtam. Coop dolgával más a helyzet, kicsit szomorú leszek, ha őt is végleg lerendezted, mert ahogy már korábban említettem, mániákusan imádom a rossz fiúkat, hiszen mindig ők kuszálják össze legjobban a dolgokat.
    Az elzárás tényleg nagyon nosztalgikus volt, mintha a két főszereplő kapcsolatának tükörképe lett volna, vagy amolyan nagy csomópont, hiszen minden ott kezdődött el. És már csak azért is imádtam azt a jelenetet, mert magát a kosarat, mint sportot is nagyon szeretem - csak ne lennék 160 centi... -, a fiúk pedig elképesztőek voltak, nevetve képzeltem magam elé, miket is alakíthattak együtt. Maya megfigyelése pedig James két viselkedésével kapcsolatban nagyon tetszett, szép levezetés volt. És amit még kiemelnék a fejezet elején, az egy bizonyos személy: Zed. (Gondolom sejted, miért.) Nem azért, de ha kiderülne véletlenül, hogy van hat tesója, adnál egy címet? Mert akkor csomagolok és rohanok! :D
    Coop és James jelenete nagyon jóra sikeredett. Imádom, mikor James-ből kitör ilyenkor az alfa, sokkal harciasabb, indulatosabb és határozottabb, ha Mayát kell védenie, és bár eltér a megszokott viselkedésétől, sosem bánom, hogy így kell őt látnom. És ahogy a végén Maya körmönfont ravaszsággal lenyugtatta a kocsiban... az nagyon édes rész volt.
    Nagyon várom a következő fejezetet, kíváncsi vagyok, innen hová fog indulni a történet! :)

    Ölellek,
    Riri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Riri!

      Nagyon vártam a kommented, és nagyon örülök is, hogy írtál. Teljesen megértem, amiért az előzőhöz nem tudtál, az is elég, hogy szántál rám időt, itt közzé tetted a véleményed. Köszönöm a szép szavakat, és nagyon boldog vagyok, amiért ennyire tetszett! Mindig jó olvasni, az ilyen kommenteket, mert ez pont azt mondja, hogy sikerült megírni a részt, és ez nagyon felemelő! Te is tudod mire gondolok. :D
      A Cassidy ügynek tényleg lezárást tettem, nem akarok foglalkozni már vele, semmi értelme nem lenne. Coopert, azonban még nem tudom. Szerintem lesz még szerepe, ha nem is nagy, de szerintem számíthatsz még visszatérésekre. Hogy ez jó lesz-e, vagy rossz, nem tudom, mert nem akarok kiszámítható, sablonos dolgot, de szerintem még lesznek apró szerepei.
      Örülök, hogy ez a rész is kiváltotta a megfelelő érzéseket, igyekeztem kialakítani a "két" James viselkedését, hogy igaz is legyen, amit mondok. A "harc" pedig ösztönösen jött. Mindig is akartam egy ilyen jelenetet írni, szerintem annyira szexi, ha egy srác megvédi a barátnőjét! Muszáj volt írnom egy ilyet, a vége pedig hirtelen ötlet volt. :D Zedre csak annyit, hogy éppen azokat a könyveket forgattam a kezemben, jó volt visszaolvasni, és ösztönösen őt írtam le, pedig a kedvencem nem is ő volt. Én Xavot, és Willt szerettem. :D De ez mindegy is.
      Sietek a résszel, csak ezt kicsit nehéz megírnom úgy, hogy ne legyen sablonos, hanem szórakoztató. :)

      Ölel, Sam. :)

      Törlés