07. Chapter

Na, sziasztok! Megjöttem az új résszel. Sajnálom, hogy végül nem tudtam két részt hozni a szünetben, de remélem még nem pártoltatok el tőlem. :) Köszönök minden pipát és komit! :)

Annyit akarok még közölni veletek: társszerkesztő lettem egy blogban, így előfordulhat, hogy egyszer-kétszer ez meghatározza a részek gyakoriságát, mert sok időmet elveszi, de szeretem csinálni :) Meglátjuk még hogy fog működni. Addig is jó olvasást a részhez, ne maradjatok csendben! :)

Ui.: Itt a blog, nézzetek majd be: http://wlaatr.blogspot.hu/ ;)

xo. Sam.

Naaagyoon, borzalmasan unalmasan ment el a nap. Az percek mintha ólomlábakon haladtak volna. Még az sem volt izgalmas, mikor matekon kihívott a tanár felelni. Sosem voltam valami jó matekos, de egy kettest kiharcoltam, és leültetett azzal, hogy jobban kéne figyelnem. De továbbra is csak azt tudtam nézni, mikor lesz végre vége az órának.

Az szakítja meg az unalmat, amikor ebédszünetben Connie támad le az asztalnál. Nem vagy valami éhes, így csak ülök csöndesen, míg Nate és Cass ott enyelegnek mellettem. Szinte megváltás legjobb barátnőmmel elhagyni az ebédlőt. Kivezet a kinti asztalokhoz, és ott leültet egy hátsó helyre, ahol nem nagyon figyel senki.

   - Con, mit akarsz annyira mondani, hogy egy ilyen eldugott hely kell? – kérdezem nevetve. – Ugye nem öltél meg senkit? – válok komollyá egy pillanatra.

   - Nem, persze hogy nem… a bátyám ölte meg a barátnőjét, én csak segítettem neki eltemetni – kacsint felém, és lazán legyint a kezével.

   - Óh, értem, az nem nagy cucc – mondom. Mindig is tetszett, hogy Connie-val ilyen hülyeségekről tudtunk beszélni. Jó, hogy nem néz zavarodottnak, hanem folytatja a gondolatot, és valami még nagyobb baromsággal toldja meg.

   - Igazából… emlékszel Connorra, ugye? – kezd bele, én pedig bólintok. – Tudod mondtam, hogy van egy bandája, a The Vamps. Lesz egy banda verseny a Plazaban, és beneveztek. Az első helyezett 700 fontot… - aszta, azzal a pénzzel én is tudnék mit kezdeni – és egy kamerát nyer – ezen picit elképedek, de inkább nem szólok közbe, várom, hogy befejezze. – A fiúknak jól jönne a kamera, mert a videókat akkor jó minőségben fel tudnák rakni youtube-ra. De James mesélte, hogy mit csinált a kameráddal, és ezért gondolkodtak, hogy neked adják majd, ők pedig a pénzen vesznek egy másikat – ez mondjuk, fairnek tűnik. De ez tuti nem minden.

   - Miért érzem, hogy itt jön a de? – nézek rá félőn.

  - Mert itt jön a „de”. A gond az, hogy nekik nem csak kamera, hanem mikrofonok, és állványok… és egyéb dolgok kellenének még, de már nem emlékszem mindenre. És ha kamerát vesznek, ezekre nem lesz elég pénz – húzza el a száját, mire én levonom a következtetést.

   - Szóval megtartják a kamerát, értem én. De akkor miért hívtál ide? – vonom fel a szemöldököm.

  - Mert nem itt ér véget a történet. Az jutott eszükbe, hogy neked adják a kamerát, de cserébe te felvehetnéd a videóikat. És akkor mindketten jól jártok. A pénzen meg meg tudják venni a többi cuccot – na, most lepődtem igencsak meg. Hogy én, a kamerásuk? Azt sem tudom ki azok a srácok, csak Connort ismerem közülük. Miért lennék én a kamerása egy tök idegen bandának?

  - Nem, kösz! – utasítom el. – Nincs időm ilyenekre. A fő sulira koncentrálok, és a portfóliómra. Nem tudok ilyenekkel foglalkozni – magyarázom.

   - Igen, James is ezt mondta. Tudta, hogy nem fogsz belemenni – csalódottnak látszik, de jobban megfogja a figyelmem a név.

   - Várj, te arról a James-ről beszélsz? James McVey? – döbbenek le.

   - Igen, róla. Az előbb is mondtam, hogy tönkre tette a géped, ezért akarják neked adni a kamerát – oké… tényleg mondta, de csak annyit hallottam igazából, hogy nekem adják a kamerát. Jó, szelektív hallásom van!

   - James McVey benne van ebben a bandában? The Vamps-ben? – kérdezem továbbra is. Valahogy nem tudom elhinni, hogy az a srác, akivel tegnap elzáráson voltam, és akit ma a suliba hoztam, és Connie barátja, Connor ismerik egymást. Nem tudom miért, ez csak akkora fura véletlen, hogy ilyen ritkán akad.

   - Igen, James. Akivel elzáráson voltál! – mondja. Óh, szóval James tényleg mindent elmondott, nem csak a fényképezőmet. Még az elzárást is.

  - Mindegy, akkor sincs erre időm. Ott a suli újság is, és a tanulás, nincs időm, hogy valami bandának a videóival foglalkozzak. Az rengeted munka. Felvenni több szögből, kiválogatni a jókat, és összevágni őket. Ehhez 100% odafigyelés kell, nekem meg nincs meg – utasítom el továbbra is.

   - De nem egyedül csinálnád. Segítenék neked, ez nekem is jó, mert tudok többet tanulni, és gyakorolni. És neked is jól jön, mert jó gyakorlat, és a fiúk azt mondták felhasználhatod majd a videójukat anyagnak a felvételidhez. És tiéd lenne egy profi kamera! – Connie szinte már könyörög, de nem adom be a derekam. Semmi kedvem nincs forgatni egy bandának a dalait, és felrakni a netre, reménykedve, hogy egyszer felkapják őket. Semmi értelme!

   - Nem kell, kösz! Tartsák meg a kamerát nyugodtan! James majd kárpótol valahogy másképp, nem kell neki sem megvennie, sem az árát visszaadnia. De én ebbe nem megyek bele, ne haragudj. Elég dolgom van e nélkül is – állok fel, majd egy utolsó bocsi után ott hagyom. Oké, talán picit szemét voltam, és bunkó, de nem akarok ezzel foglalkozni. Elég nekem a suli fotózás, a portfólióm, és hogy hogyan szerezzek új fényképezőt. Nekem fényképezőgép kell, nem kamera.

Ezek után már gyorsabban telik el az utolsó 3 óra. Csak azon jár az agyam, hogy mi lenne, ha mégis elfogadnám. Nem lenne rossz. Tök jó buli lenne. És amúgy tényleg érdekel a videók készítése, vágása. Azt is jól meg akarom tanulni. Szóval nem lenne rossz gyakorlat. De így is sok a dolgom, és egy ilyen videó nagyon sok meló. Gyakorlatilag tűz és víz tombol bennem, hogy fogadjam el az ajánlatot, vagy sem? Ha elfogadom, már nem mondhatom le, az lenne az igazi szemétség. De ha nem fogadom el, nem fogom megbánni?