21. Chapter

Jó estét! :) Bocsánat, hogy ilyen későn hozom a részt, de kicsit elfoglalt lettem. :)

Csatlakoztam a design blogom fejléc, és design szerkesztőségéhez, így most sok szerkeszteni valóm van. :) De ez jó, mert az a szenvedélyem!

Köszönöm a kommenteket, és a pipákat az előző részekhez, az új feliratkozóknak is köszönöm, hogy feliratkoztak, és üdvözlöm őket! :) 

Remélem tetszik a rész, és nem haragszotok, hogy ennyit húzom az egészet. Tudom, gonosz vagyok. :D

Nos, jó olvasást! :D

Sam. ;)

~*~

Rumor has it…

Rumor Has It

Szerda. Utálom a szerdákat a dupla tesi miatt. Ráadásul 1-2. óra! Ki olyan könyörtelen, hogy korán reggel berak két testnevelés órát? Nem tudják milyen diáknak lenni! De szerencsére már túl vagyok rajta. Nem szereztem komoly sérülést. Röplabdáztunk, és futottunk leginkább, úgyhogy túléltem. Szeretek sportolni, de nem szerda korán reggel. Már kémián ülök, Cassidy mellett, mint általában, és valami bonyolult képletet másolok a tábláról, amikor padtársam, felém hajol.

   - Mondd, mi van közted, és James McVey között? – súgja alig hallhatóan, de tovább írja közben a képleteket, és ábrákat.

   - Mi-mire gondolsz? Semmi! – meglep a kérdés, nem gondoltam volna, hogy észrevett bármit is. Vagy reméltem. De próbálok fesztelenül viselkedni, mintha tényleg semmi nem lenne köztünk. Leginkább azért, mert én sem tudom, mi van köztünk, és nem Cass az, akivel ezt szívesen kibeszélem. Oké, hogy osztálytárs, és padtárs, de nem olyan jó barátom, mint Connie.

   - Ezzel engem nem etetsz be! A múlt héten minden reggel együtt jöttetek suliba, és minden délután ott van veled az elzáráson. Meg amúgy hallottam valami olyasmit, hogy te leszel a kamerásuk… bár ezt nem tudom mire értették – vonja meg a vállát, és most már engem néz. Egyáltalán nem érdekli, ha Mrs. Lopez rajta kapja, hogy beszélget. Én azonban nem akarok ránézni, biztos kibukna belőlem az igazság, így úgy teszek, mintha teljesen lefoglalna a kémiatanár zagyválása. Sosem szerettem a kémiát.

   - Pedig nincs semmi köztünk. Jó fej srác, barátok vagyunk, de semmi olyan, amire te gondolsz – rázom meg a fejem. – Ami pedig a kamerát illeti, van egy együttesük, és én fogom felvenni a klipjüket, amit feltesznek YouTube-ra – magyarázom.

   - Óh, Maya, ne csináld már! Tereled a témát! Nem versz át, mert tudom, hogy van valami… oké, tegnap Nate látta, ahogy kézen fogva jöttök ki a takarító szertárból. Most már nem tudod ki magyarázni magad! Légyszi, csak valami támpontot mondj! – könyörög, én pedig teljesen ledöbbenek. Nate látott? A francba, akkor más is tudhatja! Teniszlabda nagyságú szemekkel fordulok Cassidy felé, aki egy széles vigyorral nyugtázza, hogy rátapintott valamire.

   - Ho-hogy mondod?! – kicsit hangosabban kérdezem, így tanártő szigorú pillantást vet ránk. Úgy teszünk, mintha beletemetkeznénk a füzetünkbe.

   - Nate tegnap látta, ahogy James kihúz a takarítószertárból. Mit csináltatok odabent? – kaján mosolyt vet rám, és a szemöldökét húzogatja, de én csak a szememet forgatom, hogy zavarom leplezzem.

   - Semmi olyat, amire gondolsz! Csak el akart bújni Victoria Kelly elől, és én pont az útját álltam, így berángatott engem is – érzem, hogy a mondat vége elcsuklik, pedig nem is hazudom. De egyből az jut eszembe, hogy tegnap James randira hívott! Én pedig mennyire várom a pénteket!

   - Nem azt kérdeztem, hogy miért rángatott be, hanem, hogy ott mi történt? – folytatja faggatásom. Nem hiszem el, hogy ennyi SEMMI után sem hagyja abba. Miért nem fogadja el a semmit?!

   - Jól van, elhívott randira! – mondom, csak hogy végre leszálljon rólam.

   - Tudtam! Én úúgy tudtam! – böki meg ceruzájával a vállam, és diadalittasan vigyorog rám. – És hova mentek?

   - Elvisz egy fotóskiállításra, a Beauté de L’art-ba – ismét a tábláról másolok, nem akarom, hogy többet lásson a dologba, mint ami. Egy randi, ez egyelőre, még semmi.

   - Hű, jól eltalálta, hogy mit szeretsz! – bólogat elismerően. – De ha a randi végén meg akar csókolni, hagyd neki! Az a srác túl dögös, ahhoz, hogy elutasítsd! – tanácsolja, én pedig elpirulok, és elmosolyodom egyszerre. – Állj! Mi ez a mosoly? – fürkészően néz rám, de én nem nézek vissza. Azonban árulkodó mosolyom nem tudom letörölni magamról.

    - Milyen mosoly? – óh, igen, Maya ezzel tényleg nem tudod elárulni magad! Talán ha ezt nem mosolyogva mondanád, akkor még be is jött volna. De így nem tudtam megakadályozni, hogy Cassidy felkiáltson:

   - TE SMÁROLTÁL JAMES MCVEY-JEL?? – és felkiált. Nem halkan, suttogva mondja. Szó szerint felemeli a hangját, és az egész osztály egy emberként fordul felénk. Tágra nyílt szemek, és leesett állak tömegét látom meg előttem.

   - Basszus, Cassidy! - csattanok fel, és ő a szájára csap. Legalább észrevette, hogy most ezt nem kellett volna.

   - Miss Ross, Miss Parker! Nagyon boldog lennék, ha a magánéletüket nem itt tárgyalnák ki! – szól ránk szigorúan a tanár, mire csak bólogatunk. Cass még mindig a kezével a száján, én pedig dühösen. Legszívesebben beolvasnék Cassidy-nek. Köszi, most indítottál el egy rohadt nagy pletykát!

A nap végére már az egész iskola a Maya-James love storyn csámcsog. Hála az én drága Cassidy barátnőmnek. Ezért még megfizet! Nem szokott érdekelni a suli pletyka. Egyáltalán nem, de egyre jobban idegesít, ahogy utánam néznek a folyosón, és hallom a sugdolózást: „Együtt járnak! Nem tudtad?” És a legrosszabb, amikor tovább fejlesztik: „Nyáron jöttek össze!” Szájról szájra jár, mint egy rossz népmese. Csak azt nem értem, ha „nyáron jöttünk össze” (?) mi a fenének titkolnánk?! De ez persze senkit nem érdekel.

   - Hé, Ross! – egy ismerős hang szólít, én pedig megfordulok tengelyem körül, hogy megnézzem, ki az. Cooper. Ott hagyja kocsiját, és felém veszi az irányt. Szuper, még ő is! Csak be akarok szállni a kocsimba, és hazamenni. Elegem van a locsi-fecsikből!

   - Mi van, Cooper? – fonom össze mellkasomon a karom, úgy nézek fel rá.

   - Igaz, amit hallok? Hogy te meg McVey összeszűrtétek a levet nyáron? – kérdezi gúnyos éllel a hangjában. Felnevet, ugyanazon a gúnyos hangon, ahogy ő beszélt.

   - Gyorsan terjed a pletyka – forgatom a szemem, de ezt inkább csak magamnak mondom. – Nem, nem igaz – rázom a fejem, és mintha megkönnyebbülést látnék a szemeiben.

   - Gondoltam. Az a gyerek egy gyökér. Képtelen lenne felszedni egy olyan csajt, mint te – kacsint rám kacéran, de nem vagyok képes ezt bóknak venni… már ha annak szánta.

   - Annak a gyereknek a neve James! És gondolkodás nélkül járnék inkább vele, mint egy olyan sráccal, mint te – nézek rá megvetően, és meg sem várom a választ. Szállok be a kocsimba, gyújtást adok, és el is hajtok mellette. Seggfej. Cooper egy hatalmas seggfej!