38. Chapter

Sziasztok!

Bizony, Sam Row visszatért! Felfrissülve, kipihenve, és túlélve a repülő utat. Nyaralni voltam édesanyám ismerősénél Németországban - gyönyörű hely, mindenképp látogassatok el oda egyszer! -, ezért is késett ennyit a rész. Bár tény és való, már régebben hazaértem, de mentségemre szóljon, hogy ez a rész egy kis fejtörést okozott. Valóságosan akartam megírni, és remélem sikerült is.

Elég hosszú rész lett a többihez képest, és van benne minden jó, új fejlemények a bandával, és a romantikusok kedvéért a Maya-James pillanatok sem maradtak el. Így mindenki kaphat egy hatalmas dózist a kedvenc részeiből. :D Remélem tetszeni fog!

Köszönöm a kommenteket, és a díjakat, és üdvözlöm az új feliratkozókat. El sem hiszem, hogy 75 olvasóm van! Persze tisztában vagyok vele, hogy nem olvassa mindenki tényleg rendszeresen, de ez akkor is sokat jelent nekem. :)

A nyerteseknek üzenem, hogy készülnek már a blogajánlók, és a kérdéseket is küldöm a napokban, csak össze kellett szednem magam.

Azt hiszem mindent elmondtam... akkor jó olvasást, írjatok, hogy milyen lett!

Ölel, Sam. :)

~*~

Unique opportunity

Crazy in Love

Mire túljutok a kezdeti döbbeneten, és értetlenségem, Clara már hívja is Connor és Brad szüleit, hogy legalább az egyikük csatlakozzon hozzánk. Annyi információt tudok csak összeszedni, hogy Chris menedzserként dolgozik a YouTube-nak, és friss tehetségek után kutat. Azonban konkrét ajánlattal jött, amit senkinek sem árul el, míg nem érkeznek meg a két srác gondviselői, hisz kiskorúként szükségük van egy szülő jelenlétére is.

Bő félórával később, mire Chris teljesen kifaggatta a srácokat a bandáról, a tudásukról, és tapasztalataikról, végre megérkezik Brad édesanyja, és Connor apja, magyarázkodva, hogy párjaik miért nem tudtak elszabadulni.

   - Köszönöm, hogy itt vannak, igazából elég, ha egyikükkel tudok beszélni – nyugtatja meg Christopher a szülőket, miután bemutatkozik. – Nem is kertelek. Nem tudom mennyire értesültek a srácok bandájáról, de a nézettségük és feliratkozóik az egekig szaladt az elmúlt napokban, ami eléggé meglepő, hisz csak két-három hónapja kezdték el a posztolást. A mai napra mondhatom azt, hogy az eddigi videóik mindegyike átlépte a 100 ezres határt, ami annyit jelent, a cégünknek, hogy ha ezt folytatják, szeretnénk szerződést kötni velük – Christopher szavait nagy döbbenet követi. Én magam is meghökkenve figyelem a férfit, és zavartan nézek össze James-szel. Chris, miután úgy érzi kellő időt hagyott, tovább folytatja. – Ez a szerződés leginkább arról szólna, hogy a srácoknak rendszeresen kell videót feltölteniük, és ezért járna a havi fizetésük. Ahogy nőnek a nézettségi számok, úgy nőhet a fizetés is. Számtalan példát tudnék hozni, akik jól jártak ezzel a szerződéssel, hisz ti is biztosan ismeritek a Schneider testvéreket, Sam Tsuit, Tyler Wardot, esetleg Lindsey Stirlinget. A szerződéssel kapcsolatban azonban figyelembe kell venni, hogy meghatározunk egy rendszert a videók posztolását illetően, persze ezt együtt beszéljük meg, hogy nektek is hogy van időtök elkészíteni, felkészülni rá. Lehet havonta egy, vagy kéthetente, esetleg ha merészek vagytok, akkor hetente egy videó. Azért mondom, hogy ehhez merészség kell, mert számolni kell azzal, hogy ezután kapcsolatban kell maradni a céggel, amit rajtam keresztül tudtok megtenni, és ha elmarad egy videó, anélkül, hogy szóltatok volna, a fizetés is úgy alakul hozzá. Illetve, ami szerintem nyilvánvaló, ha a nézettségetek egyre csak csökken, a fizetésetek is követi. Tudom, ez kegyetlennek, és zsugorinak tűnhet, de ha bele gondoltok, ez egy hatalmas cég, és figyelnünk kell arra, hogy ne boruljon fel a saját rendszere. – Újabb szünetet tart, de felesleges, mert mindenki annyira le van döbbenve a hallottak miatt, hogy csak bámulunk a fiatal férfira, várva, hogy mindjárt felröhög, hogy csak viccel, és igazából pár házzal arrébb lakik, és gondolta újat húz velünk. Végül Mr. Ball-nak van annyi lélekjelenléte, hogy megszólaljon:

   - Várjon egy pillanatot! Szóval arról van szó, hogy a srácok bandája befutni látszik, és a YouTube gyakorlatilag anyagi támogatást nyújtana a jövőjüknek? – néz rá hitetlenkedve, de meg is értem, én magam sem hiszem el, hogy ez most komolyan megtörténik.

   - Igen, gyakorlatilag erről lenne szó. Nagyon sok fiatal lett felfedezve a cég által, és tízből nyolc nagyon boldog volt, és nem bánta meg, hogy szerződtetett velünk. Persze mindig vannak olyanok, akik végül nem tudnak komolyabb rajongótáborra szert tenni, de ezzel számolni kell. A srácokban azonban van jövő. Az utolsó videójuk kifejezetten magas nézettséget kapott, és megfigyeltem az előbbieket. Nagyon szeretnek titeket a felhasználók, komoly lehetőséget látnak bennetek, arról nem is beszélve, hogy a lányok már most megőrülnek értetek – kacsint a fiúkra, mire ők is kezdik felfogni, hogy ez komoly ügy, és reménnyel kevert lelkesedéssel tekintenek egymásra.

   - Azonban lenne egy másik ajánlatom is – szólal meg újra Christopher, ezzel ismét magára vonva a társaság figyelmét. – Dolgozom a Sound Empire lemezkiadónál is, mint zenei menedzser. Szintén fiatal tehetségeket keresünk, és lenne is számotokra egy nem mindennapi lehetőség a befutásra. A McFly, biztos ismeritek, vagy legalább hallottatok róluk, elő zenekart keres az amerikai turnéjukra. Beszéltem is velük. Ők is fiatalon kezdték, garázszenekarként, mint ti, és éppen emiatt nagyon tetszettetek nekik, és szeretnék, ha elfogadnátok az ajánlatot. A turné előtt lemezre vennénk néhány feldolgozásotokat, hogy el tudjuk kezdeni árulni a CD-ket a koncerteken, a McFly albuma mellett. Hat hónapról lenne szó, és több mint, 25 városról, a nyugati államokban. Februárban kezdődne. A koncerteken 25 percet kapnátok a srácok előtt, ez az időtartam azonban nőhet még, ha a rajongók is úgy akarják, és vevők rátok. Ti választhatjátok ki, hogy miket játszanátok, feldolgozásokat, esetleg saját szerzeményeiteket, de a dallistát a fellépés előtt le kell adnotok, hogy a többiek is rábólintsanak. Kemény meló tud lenni, az biztos, és 100%, hogy néha majd ki fogtok dőlni a fáradtságtól, azonban legalább ennyire fogjátok élvezni is. Hatalmas élmény, és lehet egyszeri lehetőség, szóval én azt mondom, gondoljátok végig az ajánlataimat. Akár a YouTube, akár a turné, szerintem mindenképp vállaljátok el az egyiket, ha eléggé elhivatottnak érzitek magatokat, és nem csak hobbiból zenéltek, hanem komoly célotok is van vele.

Ahogy Chris elhallgat, tanácstalan csend telepedik a szobára. A srácok, a szülők, és én magam is teljesen le vagyunk döbbenve. Hisz ma délelőtt még a francia tesztemen dolgoztam, és úgy volt buliba megyünk a többiekkel, erre most itt ülök az egész csapattal, és azt próbálom felfogni, hogy a barátom bandájának kapásból két ajánlatot tettek, ami segítségével befuthatnak a zeneiparba. Ilyen komolyan nincs!

Kérdőn nézek körbe, de a srácok, és szüleik arcán is ugyanazt a döbbenetet látom, mint amit én érzek.

   - És mi történik, ha egyiket sem fogadják el? – töri meg a csendet Rob, mély rekedtes hangján, és csak most ugrik be, hogy még csak beszélni se hallottam eddig.

   - Gyakorlatilag semmi. Persze, a videókat továbbra is feltölthetik, de nem valószínű, hogy még egyszer meg fogja őket keresni valaki, és ugyanez mondható a turnéról is. Egyszeri ajánlat mindkettő szóval szerintem ne szalasszátok el! – néz jelentőségteljesen a srácokra, akik csak tanácstalan pillantásokat vetnek egymásra. Ezt észrevéve, Chris az aktatáskájában kezd kutatni, majd egy papír fecnit húz elő. – Természetesen nem kell most válaszolni erre, azonban szeretném, ha a jövő hét folyamán megkeresnétek, hogy tudjunk tovább haladni, ha aláírjátok az egyik szerződést. A névjegyemen rajta van minden elérhetőségem, szóval nyugodtan hívhatnak bármikor – adja át Claranak a papírt, aki egy pillantást vet a kártyára, majd Chris-szel együtt áll fel, hogy kikísérje a férfit.

  - Nos… öhm… köszönjük, hogy megkeresett minket, jelentkezünk minél hamarabb! – motyogja Clara, s látszik rajta, hogy nem nagyon tudja mit kéne mondania.

   - Várni fogom, okosan döntsenek! – mosolyog a nőre, majd kezet ráznak, és Chris már el is hagyja a házat.

***

Túljutva a kezdeti sokkon, a szülők hosszas beszélgetést folytatnak a lehetőségekről, de csak arra jutnak ki, hogy ezt a srácoknak kell eldönteniük. Bár Brad anyja eléggé elutasító a turnéval kapcsolatban, ugyanis félti egy szem fiát, meg tudjuk győzni, hogy a srácok vigyáznának rá, és még egyáltalán nem is biztos, hogy elutaznak.

A banda is eléggé tanácstalan volt. Biztosak voltak abban, hogy elfogadják az egyik ajánlatot, hisz Christopher is megmondta, hogy vissza nem térő lehetőség. De abban már egyáltalán nem voltak biztosak, hogy melyiket. Többet akartak, a YouTube-os szerződésnél, de hat hónap hosszú idő, ráadásul az iskolaidő közepe van, ennek tetejében, James és Tristan az utolsó évüket tapossák. Így az egész sokkal nagyobb fejtörést okoz a srácoknak, mint azt szerették volna.

   - És ha előre hozatnánk a vizsgákat? – adja már a századik ötletet Tristan.

   - Ennyire előre nem lehet. Áprilisban engednék, de a májusi vizsgákat, februárba megírni nem lehet – lombozza le a kedvét James, hisz már így is elég ötletet felhoztunk, de semmi jó nem sült még ki belőle. Körbenézve látom, hogy mindenki kétségek között vergődik, de nem csak ez tűnik fel. Fáradtak vagyunk, mindannyian, és biztos vagyok benne, hogy ezt éber fejjel kéne megvitatni.

   - Jól van, hagyjuk ezt most! Azt mondta Chris ráértek átgondolni, és jövő héten kell majd csak szólni neki. Én kifáradtam a sok tanulástól, és stressztől, nem tudok most ezzel foglalkozni, és szerintem kipihenten kéne majd átgondolnotok az egészet – állok fel a helyemről, és a többieket is erre ösztönzöm. Már tíz óra is elmúlt, vagy 2 órája ülünk itt, és mivel bulizni már úgy sem megyünk, ideje lenne inkább haza menni, és ágyba bújni.

   - Igazad van – áll fel Bradley, majd Tristanhoz fordul. – Hazadobnál? Anya elhúzott, hogy elújságolja a hírt apának – rázza a fejét lehetetlenül, majd szőke haverjával együtt az ajtó felé masíroznak. Connor is követi őket apjával együtt, és miután tőlük elbúcsúzunk, én is a kabátomért nyúlok.

   - Jobb lesz, ha én is megyek – vetek egy csalódott pillantást Jamesre, hisz azt reméltem bulizunk egy jót ma este a bandával.

   - Vagy… - húzza el a szót, és elkapja a kezem, amivel a kabátom akarom leakasztani, és nyaka köré fonja. – Maradhatnál akár… - motyogja, s közben egészen közel hajol hozzám, karjaival pedig átöleli derekam. Hát persze, kihasználja a helyzetét! Tudja milyen hatással van rám a közelsége, és ezzel próbál meg befolyásolni. A baj, hogy valószínű sikerülni fog neki…

  - Fáradt vagyok, James! – nézek rá jelentőségteljesen, mire felnevet.

  - Oké, vettem a lapot, jófiú leszek! De ettől függetlenül itt maradhatnál éjszakára. A sok vizsga miatt alig voltunk együtt, és akkor is tanultunk. Szeretnék egy kis időt veled tölteni. Csak veled! – egy apró csókkal zárja mondandóját, és be kell látnom, igaza van. Alig voltunk együtt az elmúlt hétben, sőt két hétben, és már hiányoznak a kettesben töltött percek. Így döntésre jutva zsebembe nyúlok a telefonomért, és kiválasztva a nevet már hívom is anyát. Barátom mindezt értetlenül figyeli, de nem zavar, úgy is mindjárt kap magyarázatot.

   - Szia, Kicsim! Mondd csak! – hallom meg anya vidám hangját, és egyből a tárgyra térek.

   - Szia! Nem lenne gond, ha Jamesnél aludnék ma? – kérdezem, mire az említett arcán széles vigyor jelenik meg.

   - Jamesnél? Biztos vagy benne? – megértem aggódó hangját, de bízhatna bennem egy kicsit jobban is.

  - Igen anya, nem lesz semmi gond, nem csinálok… nem csinálunk hülyeséget! – nyugtatom, és csak forgatom a szemem, hogy lereagáljam James kaján vigyorát.

   - Rendben, ha te mondod! – adja meg magát egy sóhajjal, és mielőtt kérdezném, folytatja is: - Apádat majd lerendezem – hallom hangján, hogy mosolyog, és ettől én is elvigyorodom.

  - Szuper vagy, köszi! Szia! – ki is nyomom a telefont, és újra a zsebem mélyére süllyesztem. – Maradok! – nézek fel rá, mire James a levegőbe öklözik.

   - Reméltem!

Miután megismerkedek Robbal is, és rávesszük Clarat, hogy ne kelljen Jamesnek a kanapén aludnia, visszavonulunk, mert nem akarunk már semmivel sem foglalkozni. Így egy hatalmas tál popcorn mellett berakunk valami agyfárasztó filmet, ami leginkább csak azért megy, hogy szóljon valami, de egy percet sem tudnék visszaidézni belőle. Nem kell 10 perc, és már azzal szórakozunk Jamesszel, hogy ki tud több szem pattogatott kukoricát elkapni a szájával.

  - De ez nem igazságos! Fogadjunk, hogy kiskorod óta gyakorlod, és ezzel versengtetek mindig Nickkel! – szólalok fel, mikor sorozatban a tizennyolcadikat kapja el, nekem meg alig sikerült vagy hét.

   - Ahogy mondod! És Nicket is mindig megvertem! – nevet James.

  - Te csaló! – kiáltok fel, és hozzávágok egy marék kukoricát, majd a hátam mögötti párnával is csapást mérek, vagyis csak mérnék, mert elkapja, és kitépve a kezemből a szoba másik végébe dobja.

   - Hogy mondtad? – nevet tovább, és könyörtelenül csikizni kezd, pedig nagyon jól tudja, hogy nem bírom. Csak vihogni tudok, és kapálózom, a popcornos tálat is ügyesen felborítom. Már a könnyem is folyik, de Jamest ez nem hatja meg. – Meg adod magad?

   - Igen, csak hagyd abba! – nevetek, és megkönnyebbült sóhaj csúszik ki a számon, mikor végre leáll, és óvatosan derekamra simítja kezét. Mély lélegzetekkel próbálom rendezni heves szívverésem, de elég nehezen megy, mikor barátom arca centikre van az enyémtől. Közelebb hajol, hogy megcsókoljon, azonban a csikizésért cserébe most én húzom kicsit az agyát. Mielőtt ajka az enyémhez érne, ujjam óvatosan szájára simítom, mire kipattan a szeme.

   - Szerintem rendet kéne raknunk – grimaszolok, és hangosan felnevetek, mikor meglátom értetlen arcát. Eltolom magamtól annyira, hogy felülhessek, és körülnézek a szobában. A párnák a földöm, a takarót is teljesen összegyűrtük, és a pattogatott kukorica szétszóródott mindenütt. Mintha bomba robbant volna. Mély, lemondó sóhajt hallok magam mögül, mire gonoszan elvigyorodom, de James előttem szólal meg.

   - Menj el zuhanyozni, addig én rendbe szedem a szobát – száll le az ágyról, és a szekrény mélyében kutatva egy flanelinget halász elő számomra. Megköszönöm, és a fürdőbe sietek, hogy gyors zuhanyt vegyek. Igaz fürödtem, mielőtt idejöttem, de így mégis kényelmesebb lesz, és tiszta só voltam a kukoricában való fetrengéstől. Kicsit tovább tart elrendeznem magam, mint tereztem, de nagyon jól esik a meleg víz. Így végül jó negyedórát a fürdőben töltök, aztán tisztán, James ingébe burkolva masírozok vissza barátom szobájába, aki már a rendezett szoba közepén áll, és dobálja vissza a párnákat az ágyra. Hamar észreveszem, hogy ő is lezuhanyozott, és már szokásos pizsamája – egy melegítő - van rajta. Ahogy belépek, felém fordul, és szeme egy pillanatra megakad ingén.

  - Jobban áll neked, mint nekem – billenti oldalra a fejét, és úgy figyel, én pedig csak mosolyogva csóválom a fejem és az ajtó becsukása után az ágyhoz lépegetek, és elnyúlok rajta.

   - Azon gondolkodtam, mi lenne, ha egyáltalán nem írnánk alá egyik szerződést sem? Mármint… nem tudom, mennyire gondoljuk ezt komolyan. Képesek lennénk végig csinálni 6 hónapot? Vagy nem unnánk meg a videó feltöltéseket? – fekszik a hátára, de mintha nem is nekem intézné szavait, csak tanácstalanul bámulja a plafont.

   - Én azt mondom, az egyiket vállaljátok el. 12 éves korod óta zenélsz, és ez a mindened. Ráadásul jók vagytok együtt, és tehetségesek. Kár lenne veszni hagyni a tudásotokat – nézek fel rá, de mintha meg se hallana, csak hümmög, és a továbbra is a plafont fürkészi. Nem tetszik, hogy őrlődik, és szeretném jobb kedvre deríteni. És nem is nehéz tudni mivel. Széles mosollyal felpattanok, átvetem lábam James bal oldalán, és már a csípőjére is ülök, az ő legnagyobb meglepetésére. Azonban gyorsan felismeri helyzetét, és míg én mellkasára könyökölve előredőlök, ő szorosan átkarolja derekam, hogy el ne szökjek. Mintha tervezném…

   - Szeretném, ha nem törődnél ezzel most. Kitaláljátok a srácokkal, ti tudjátok mi a legjobb nektek. De ezt ráértek megbeszélni holnap, vagy holnapután… vagy azután. Most ne foglalkozz ezzel! – motyogom szinte már ajkaiba suttogva, mire James kajánul elvigyorodik.

   - Akkor mivel foglalkozzak?

   - Velem – hajolok még közelebb, hogy beszédközben ajkaim súrolják az övéit. – Foglalkozz velem! – súgom, s szánk végre egymásra simul, forró csókban egyesülve. James azonnal reagál, nyelvével puhatolózva szétválasztja ajkaim, s végig simít az enyémen, mire egy sóhaj csúszik ki a számon. Átveszi az irányítást, izmait megfeszítve felül velem, így folytatjuk a csókot, egyre mélyebbre haladva. Hajába túrok, mire felmordul, és kezei lecsúsznak derekamról combomra, lassan bearaszolva kölcsönkapott ingem alá. A szoba pillanatok alatt forrósodik fel, és én is érzem, ahogy növekedik bennünk a tűz. Csókjaink hevesebbek, nyelve egyre kihívóbban játszik az enyémmel, keze minden centimétert feltérképez a „pizsamám” alatt, agyunkra bódító köd ereszkedik. Teljesen elvesztem a józan eszem, pedig még anyámnak is mondtam a telefonba, hogy nem csinálok semmi hülyeséget. Azonban ezt egyáltalán nem könnyű betartani, mikor érzem, hogy James legalább annyira akar engem, mint én őt. Sőt, abból ítélve, hogy ujjai az ing gombjaira tévednek, talán jobban, mint gondolom. Szája lecsúszik az enyémről, forró csókokat nyom állkapcsom vonalára, majd nyakamra, s fejem hátra hanyatlik, helyt adva neki. Mélyen kifújom a levegőt, hátha szabadulok a barátom által keltett hőhullámoktól, azonban cseppet sem segít, és a tetejébe egy újabb sóhaj csúszik ki a számon, mikor James fogai közé veszi a bőrt. Tovább halad lejjebb, míg keze felfelé araszol egyesével gombolva ki az inget. Kulcscsontomnál áll meg egy pillanatra, mikor az utolsó gombot is kibontja. Nincs szégyellni valóm James előtt, de egy apró gondolat, miszerint jobb, hogy visszavettem a melltartóm is, csak felötlik bennem, hisz mélyen belül nagyon jól tudom, hogy ezt nem most kéne. Azonban a józan szikra olyan gyorsan tűnik el, ahogy megjelent, ugyanis James visszatér nyakamhoz, s újabb csókokat hint bőrömre.

   - Azt mondtad jó leszel… - motyogom elhalóan, mikor megérzem, hogy ujjai a gallér alá csúsznak, és lassan, óvatosan elkezdi lecsúsztatni rólam az anyagot.

   - Te kezdted az egészet – ezzel nem vitatkozhatok, teljesen igaza van. – De bármikor leállíthatsz… - morogja bőrömbe és egy pillanatra megáll, válaszomra várva. Gondolkodás nélkül emelem fel fejét újabb csókcsatát kezdeményezve.

    - Eszemben sincs – súgom két csók között, mire rekedtesen felnevet, és könnyedén letolja vállaimról az inget. Nyelve gyorsan visszatalál számba, karjai szorosan ölelnek magukhoz, én pedig józanságom elvesztve túrok hajába, s harapok alsó ajkába, tudva milyen intenzív érzést vált ez ki belőle, főleg jelenlegi helyzetünkben. Halk nyögést hallat és…

   - Sophie, te miért nem alszol még?! – mint a villámcsapás csattan fel James anyjának hangja, szó szerint kirántva minket az édes, szenvedélyes kábulatból. Felkapjuk a fejünk, és ösztönösen az ajtó felé pillantunk, de hála jó égnek senkit nem látunk ott. A hang a folyosó túlsó végéről jött, és ez valamennyire megnyugtat, de ahogy lépteket hallok közeledni, újra elömlik rajtam a pillanatnyi pánik. Kipattanok James öléből, visszahúzom magamra az inget, és fülelek, hátha valaki be akarna jönni. Szerencsénkre az illető elhalad az ajtó mellett, és hallom is a szemben lévő szoba nyitódását. Clara biztos most viszi Sophiet, hogy lefeküdjön. Ahogy a veszély elhárul, szégyenlősen pillantok fel barátomra, aki szintén engem fürkész. Az előbb történtek után egyikünk sem tudja, mit tegyen, de ahogy visszagondolunk a helyzet befejezésére, mindkettőnkből kitör a nevetés. Ez már nem is véletlen, ez maga az isteni közbeszólás volt, hogy nem akkor kéne egymásnak esni, mikor James családja itthon van, kivéve Nicket, aki valószínűleg vagy Olive-nál van, vagy szórakozik, hisz péntek éjfél van.

   - Van egy olyan érzésem, hogy ezt anya szándékosan tette! – túr a hajába James, rendezve légzését, és szívverését. – Biztos vagyok benne, hogy tudta mit csinálunk, de benyitni mégsem akart! – nevet, és lejjebb csúszik az ágyon, majd felhajtja a takarót, hogy én is alá másszak. Gyorsan visszagombolom ingem, igyekezve nem arra gondolni milyen volt, mikor James leszedte rólam, és kissé feszengve mellé bújok. Lekapcsolja a lámpát, majd karjaiba zár, és szorosan magához húz. Apró csókot nyom a homlokomra, azonban érzem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak bőrömön.

   - Ezt viszont meg kell ismételnünk, valamikor egy üres házban! – nevet fel pimaszul, és megcirógatja combom, én pedig végre feloldódom, és felnevetek.

   - Benne vagyok! – nézek fel rá, és gyengéd csókot nyomok ajkaira bizonyításul, majd mellkasához bújok, és csak most tudatosul bennem igazán, mennyire fáradt is vagyok. Percek alatt ellazulnak az izmaim, és békés álomba merülök James karjaiban.