Hello, emberek! Itt a második rész! :D
Minden kommentárt, pipát, feliratkozást, és cserét köszönök! :) Lassan haladunk az olvasókkal, de nem zavar, majd jönnek még. :)
Remélem tetszik a rész, és ne maradjatok csendben! :)
Love: Sam.
- Kettétört? – döbben le Connie. Connie
Walley a suli újságnál fotós, mint én. Mondhatni ő az én segédem. Másodikos, és
ha én innen elmegyek, garantáltan ő veszi át a helyem. Tehetséges, és nagyon
szeret fotózni. Én pedig nagyon kedvelem. Szerény, csöndes lány, de annyira
megbízható, és bármikor számíthatok rá. Két évvel alattam jár, de ő a legjobb
barátom.
- Letört róla az objektív! És a képernyője
is betört. Annyi szerencse, hogy a memória kártya nem sérült, így nem lett baja
a képeimnek. Te jó ég, ha eltűnt volna róla minden képem, biztos ott verem
agyon – teszem kezem homlokomra. Még belegondolni is rossz, hogy több mint 1500
kép csak úgy eltűnne. Az több mint két hónapi munkám és a portfóliót
kezdhetném, teljesen előröl. Hálát kell mondanom, amiért nem esett baja a
kártyának.
- Hát ezzel úgy érzem elásta magát. Ha volt
is esélye nálad, akkor ennek annyi – kuncog. Meséltem neki az is, hogy James
mennyire nyomult, jót nevetett rajta, mikor kijelentettem, hogy fölösleges
volt.
- Igazából elég idegesítő a srác. Komolyan,
ha nem erősködik annyira, hogy képet akar csinálni, akkor még mindig meg lenne
a gépem – szomorkodom. Szerencse van másik otthon, így azt is tudom használni,
de közel sem olyan jó, mint az volt.
- Nyugi, tartozik neked, és tudja, szóval
biztos vesz neked egyet – nyugtat Connie, ezzel le is zárva a beszélgetést.
Inkább megmutatja a képeket, amiket az évnyitón csinált. Nagyon jók lettek, bár
egy-kettő képet most is ki lehetne ragasztani a falra. Néhányan borzasztó
hülyén néznek ki a diákok, vagy épp a tanárok.
- Zavarhatok, lányok? – szól közbe egy hang,
és mindketten felkapjuk a fejünk a kameráról. Egy számomra ismeretlen szőke
srác áll előttünk. Egész aranyos, a mosolya szédítő, de biztos nem ismerem. Con
azonban szélesen elmosolyodik, és felpattan mellőlem. – Szia, kicsim! – öleli
át a srác a derekát, és egy rövid csókot nyom a szájára.
- Ti még nem ismeritek egymást, ugye? – néz
rám, majd – úgy tűnik – a barátjára Connie. Csak rázzuk mindketten a fejünket,
majd közénk áll, hogy bemutasson egymásnak. – Maya, ő itt a barátom, Connor.
Connor, ő a suli újság fotósa, Maya – mutat egyikünkről a másikra, mire én is
felállok, hogy illedelmesebb legyek. Még ha az nem is az erősségem.
- Örülök a találkozásnak – nyújtja a kezét
Connor.
- Szintúgy – mosolygok.
- Csak köszönni akartam, mert délután
próbánk lesz a srácokkal, és nem biztos, hogy találkozunk – fordul Connor Con felé,
mire a lány kicsit csalódottan bólint. Én pedig próbálok nem beletolakodni
magánéletükbe, így a suli egyenruhám nagykendőjét gyűrögetem. – Bepótoljuk,
ígérem! – nyugtatja meg, majd egy puszit adva az arcára elköszön, és tovább is
áll.
- Próbálnak? – nézek a lányra értetlenül.
- Van egy bandája másik három sráccal a
suliból. Egész jók, a neten meg is találhatod őket. A The Vamps-et keresd! –
mosolyog, mire csak bólintok, hogy lehet, megnézem. Lehet, tényleg megnézem…
kíváncsi vagyok milyenek. Azonban a beszélgetést, és a nagyszünetet a csengő
zavarja meg. Elköszönök Connie-tól, és az első emelet felé veszem az irányt, de
nem sietek. Nem fogok elkésni, Mr. Rex, a földrajz mindig késik vagy 10 percet,
mert mindig elfelejti, melyik osztályhoz jön.
A
lépcsőfordulóban, előttem pillantok meg egy ismerős fejet… egy túlismerős
fejet.
- Remélem
már elkezdtél spórolni – érem utol, és próbálok nem feltűnően inogni, mert a
sok lépcsőfok már kifárasztotta a lábam, így picit gyenge lábakon állok.
- Maya… tényleg, annyira sajnálom! – áll meg
James a lépcső tetején, és felém fordul. Látom a bűntudatot a szemében, de
hagyom, hagy szenvedjen még egy kicsit. Legalább egy-két nap még kijár nekem,
amiért összetörte a kedvenc gépem. Plusz, picit még mindig dühös vagyok.
- Sajnálhatod is! De azzal nem tudod
megjavítani, szóval inkább azt kéne kideríteni, hogy hozod helyre – fonom össze
karom a mellkasomon, úgy nézek fel rá. Sajnos fel kell rá nézni, mert egy fél
fejjel magasabb nálam.
- Mennyibe került?
- Drága volt! – rendezem le ennyivel.
- De mennyire drága? – néz rám félőn, hogy
mivel fizeti majd ki.
- 350 fontomba került – erre elkerekedik a
szeme, majd tenyerét a homlokára helyezi, mintha azt nézné meg lázas-e.
Megdörzsöli a halántékát, majd visszanéz rám.
- Figyu, nagyon sajnálom, hogy összetörtem a
kamerádat, és ígérem, hogy visszafizetem majd, de biztos eltart egy ideig – kék
szemeit az enyémbe fúrja, és tejesen megbabonáz, én nem tudok már mit mondani.
Csak bólintok, és csak próbálok nem feltűnően bámulni rá. Az szakít ki, amikor
elfordítja a tekintetét, és körbenéz a folyosón. Senki nincs már itt. – A
francba, el fogok késni! – mondja, és tesz pár lépést a folyosó bal oldala
felé. – Majd még beszélünk! – int, és végig fut a folyosón, beszaladva a 102-es
terembe. Csak pár pillanat múlva eszmélek fel, és ugrik be, hogy földrajzom
lesz. Az ellenkező irányba futok, mint James, befordulok a folyosó végén, és
csalódva veszem észre, hogy a terem ajtaja már zárva. Ez azt jelenti, Mr. Rex
már bent van.
Picit
megállok az ajtó előtt, erőt gyűjtök, és bekopogok.
- Elnézést
a késésért, Mr. Rex! – motyogom, de pillantásra sem méltatom, csak megyek a
padomhoz, Cassidy mellé.
- Attól mert végzős, még ugyanúgy be kell
járnia az órákra – hangjából csak úgy süt a gúny. Most már ráirányítom
tekintetem, és hirtelen beugrik, miért néz ilyen ellenségesen. Róla is raktam
ki egy nagyon béna képet, pont a terme ajtajára. Mr. Rex nem volt a legidősebb
tanárok egyike. Egész fiatal volt, 25-6 lehetett. Azonban volt egy elég rossz
tulajdonsága. Borzalmasan izzadt. Soha senki, nem említette ezt meg neki, mert
gondoltuk nagyon zavarja, és nem akartuk magunk alatt vágni a fát. Én azonban
egy iskolai rendezvényen elkaptam egy képet róla, ahol patakokban folyt róla a
víz, és az inge is rendesen átázott. És azt ragasztottam ki az ajtajára.
Szegény eléggé kinevették. Igazából sajnálom. De most nem nagyon tud ez
érdekelni.
- Itt is vagyok, nem? – vonom fel egyik
szemöldököm.
- Csak nem időben – nem hagyná, hogy nekem
legyen igazam. Tudom, ez tanári kötelesség.
- Képzelem mennyit tudott tanítani 6 perc
alatt – most már én is gúnyolódom. Nem érdekelt, hogy ő a főnök is. Egyszerűen
felment bennem a pumpa, és nem foglalkoztam a következménnyel, amit a
visszabeszélés után jön.
- 16 percet késett, Miss. Ross! – mutat a
feje fölött lévő órára.
- Igen, de maga sem egészre ért be. Szóval
azt a 10 percet, amíg kereste, hogy vajon kivel lesz órája, le is számíthatjuk,
így marad 6 perc, amiről lemaradtam. Mi történt az alatt? Jelentés? – fordulok
a többi diák felé, majd egy gúnyos mosollyal tanár úr felé.
- Ebből elég legyen kisasszony! Mégis mit
képzel magáról, hogy így visszabeszél! Túl nagy a szája, és rá kéne jönnie,
hogy attól, mert ez az utolsó éve, és az iskola újság oszlopos tagja, még nem
tehet meg mindent, amit akar – kiabál velem, én pedig csak gúnyosan
elkerekedett szemekkel nézek rá, mintha bolondnak nézném. Őszintén, nem tudom,
miért vagyok ilyen. Meg szoktam védeni az igazam, de attól, mert nem félek a
következménytől, még nem szoktam oktalan hülyeséget csinálni. Ez az. De
egyszerűen felment bennem a pumpa. Talán erre kihatással van a Jamessel való
beszélgetésem is, nem tudom. Csak azt, hogy nem bírom megállni.
- Na,
jó. Az igazgatóiba, Miss. Ross! Ott majd eldöntik mi lesz magával! – mutat az
ajtóra. Szem forgatva fogom a táskám, és állok fel, de még megjegyzem halkan –
azért elég hangosan, hogy hallja:
- Ja, elzárás egy hétig. Sokat érnek vele.
Mintha plusz egy órától a suliban, minden gyerek megjavulna.
- Ebből elég legyen! Irány, az igazgatói! –
ordít Mr. Rex, én pedig felnevetek.
- Oda megyek! – mondom, és mielőtt
válaszolna, kilépek az ajtón, bezárva azt magam mögött. Kint kicsit meglepődöm
magamon, hogy tényleg mit beszéltem itt, de csak elindultam az igazgatóiba.
Oké, tiszteletlenül beszéltem a tanárral, és nem félek a következménytől, de el
fogom viselni.
Szia! :) Annyira jó lett ez a rész, és nagyon kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből a történetből, mert nagyon egyedi! :) Maya egy igazán izgalmas személyiség, kíváncsi vagyok a további eseményekre! Siessa következő résszel! :))
VálaszTörlésxoxo: Looney G.
Köszönöm, a kommentedet! :D Örülök, hogy tetszett, és hogy olvasod.
TörlésMár fent is van a következő, remélem az is tetszik! :D
xo. Sam.