15. Chapter

Sziasztok! :) Nos, Boldog Új Évet mindenkinek! Gondoltam megleplek titeket egy új résszel. :) Köszönöm a 4 kommentet az előző részhez, és pipákat! Nos, mint látjátok a design új lett. Ez nem lesz így folyton, hogy havonta változtatom, de kicsit unatkoztam, így ez jött ki. :) Remélem tetszik! Mindenkinek ismét boldog, és sikerekben gazdag új évet kívánok, a mai napon pedig érezzétek jól magatokat, hajnalig le ne feküdjetek! :D

Jó olvasást!

Sam. :)

~*~

Confused

Confused

James McVey

Hűvös szellőre ébredek, ami furcsa, hisz nem szeretem, ha nyitva van a szobám ablaka éjjel. De nem ez a legszokatlanabb. Hanem a nyomás, ami a mellkasomon van. De ez nem rossz, ez az a fajta, amit akkor érzek, ha nem egyedül alszom el… Óh! Már értem! Ahogy tudatosul bennem, ellepi elmém egy rakás száguldozó kép, a tegnap estével kapcsolatban, és halványan elmosolyodom. A szemem kipattan és így már 100%-osan mondhatom. Maya. Maya fekszik mellettem, feje, és bal karja mellkasomon pihen, míg én szorosan tartom derekánál fogva. És – bár arra nem emlékszem ez mikor történt – lábaink összefonódtak. Nem akarok megmozdulni, félek, hogy felkeltem, és akkor biztos elhúzódik tőlem. De nem bírom ki. Jobb kezemet óvatosan mellkasomon pihenő karjára simítom, és arcom hajába fúrom. Olyan jó illata van!

Lehunyom a szemem, és kiélvezem a pillanatot. A madarak csiripelnek, köszöntve a hajnalt, és lehet, hűvös van, de Maya közelsége olyan lángot kelt bennem, ami megakadályozza, hogy fázzak. A lány szabályos lélegzetét hallgatom, ahogy békésen alszik. Egészen addig, míg nem egy másik hangot hallok meg, ami már nem illik a természetbe. Várjunk… ismerem ezt a hangot. És ahogy rájövök, jéghideg vízcseppek érik a hajam, karom, arcom, és gyakorlatilag az egész testem. Automata öntözőrendszer! A francba is!

Maya azonnal felébred, és felpattan. Ijedten néz körbe, hogy mégis hol van, majd mikor meglát, szinte látom, ahogy a fejében helyére kattannak a dolgai. Megdörzsöli az szemét, majd hajába túr. Épp mondani akar valamit, mire felpattanok, ahogy látom, hogy a locsoló megtette a körét, és ismét engem vesz célba.

  - Na, ilyen reggelem sem volt még! – nevetek fel kínosan, mire ő is elmosolyodik. Nem látom, hogy mondani akar valamit, így inkább nem várok. – Menjünk haza! – tolom meg kicsit a vállánál, mire bólint, és elindul mellettem.

Teljes néma csendben jön mellettem, míg én hónom alá gyűröm a pokrócot, és magam mellett hozom a gitárt. Óvatosan rásandítok, és látom, hogy a földet nézi, és ajkát harapdálja. Nem tudja, mit mondjon. Hát így vagyok én is. Nem tudom, hogy neki mit jelentett az a csók, hogy ez milyen hatással van ránk. Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna, vagy kérdezzek rá? Nem azt nem merném. Vajon ő most min gondolkodik? Ismét rápillantok, de semmi változás. Jaj, megőrjít ez a csönd! Mit gondol erről? Rólam? Jaj, Maya, mondj már valamit!!

  - Hát, akkor majd holnap találkozunk, James! – szólal meg végre, de rám sem igazán néz. Hirtelen felnézek, és látom, hogy a házunk előtt állunk.

   - Ha-haza vigyelek? – mutatok a garázs előtt álló kocsira.

  - Nem, nem kell! Jót tesz most a friss levegő – mondja, majd int, és már tovább is megy. Pár pillanatig még nézem távolodó alakját, majd síri csendben megyek a házba. Lerúgom a cipőm, és felsietek a szobámba. Leteszek mindent, és ledobom magam az ágyra.

5.13 – mutatja az éjjeli szekrényemen álló digitális óra. Nagyon korán van. Vissza kéne aludnom. Lehunyom a szemem, és próbálok ellazulni, de nem megy. Újra és újra csak a tegnap esti csókunk jár az eszemben. Szinte beleszédültem puha ajkai érintésébe. Ahogy ujjai mellkasomra csúsztak, majd később a hajamba túrt. Még most is kiráz a hideg az érzéstől. Nem tudom milyen hosszú lehetett a csók, de tőlem akár tarthatott volna egész éjszaka.

***

Maya Ross

Sietős léptekkel megyek haza, nem akarom, hogy a szüleim észrevegyék, nem vagyok otthon. Bár kétlem, ilyen hamar senki nem kel fel. De még útközben írok egy sms-t Connie-nak, mert nem bírom magamban tartani.

„Muszáj beszélnem veled! Ha felkeltél, és tudsz figyelni, hívj!! Durva dolog történt!!!” – azonnal elküldtem, és tudom, hogy még kapok, amiért 5.20-kor írtam neki, de ez szükséges volt. Valakivel ezt ki kell tárgyalnom. Most mi volt ez a csók? Ez jelentett valamit James-nek? Vagy csak azért csókolt meg, mert a helyzet úgy hozta? Eddig úgy kezelt, mint egy barátot. Biztos csak a helyzet miatt történt. … De mi van, ha nem? Mi van, ha neki többet jelentett egy egyszerű csóknál?? Óh, te jó ég, Maya! Állj le! Meg fog őrjíteni ez a srác, azt pedig senki nem akarja!!

Szerencse senki nincs ébren, így észrevétlenül fel tudok szaladni a szobámba, és az ágyra vetni magam. Próbálok vissza aludni, de nem megy. Még mindig érzem James ölelő karjait magam körül, és ujjait, ahogy hajamat szántják végig. Ahogy ajkai az enyémekhez tapadtak… TE JÓ ÉG!! Maya hagyd abba! Totál meghibbanok az biztos! Összeszorítom a szemeim, és tenyereimbe temetem arcom, majd ujjaim hajamba csúsznak. A fenébe is, miért nem maradtam itthon az éjjel?!