2014. március 30., vasárnap

28. Chapter

Hello, mindenki!
Meghoztam a következő részt. :) Tudom, hogy tegnapra volt kiírva, és épp ezért szólok most mindenkinek, hogy a részek mostantól elég bizonytalanok. Nem tudom hány iskolában van ilyen, de a mi giminkben van kis érettségi, és engem is utol ért. Tavaszi szünet után lesz, és nagyon el kell kezdenem tanulni rá, mert még egy szót sem tudok. Emiatt nem biztos, hogy mindig kész leszek részt hozni, szóval ha felborul a rendszer, kérlek bocsássatok meg! :(
De mindegy is, most itt a rész, és jó olvasást kívánok hozzá, remélem tetszik! :)
Komizzatok, pipáljatok! :)
Sam. :)

~*~
Was it a good idea?
Let Her Go
Már jóval James előtt a kocsijához érek. Ideges vagyok, előre félek a következő párbeszédtől. Nagyon remélem James nem fog kiakadni… legalábbis nem annyira. Dzsekim ujját piszkálom, és várom, hogy a srác feltűnjön az iskola ajtajában, közben csak azon gondolkodom, hogy tálaljam neki ezt az egészet. Oké, tudom, nem járunk együtt, de mindig is kétszínűnek találtam azt a csajt - vagy srácot -, aki többel randizik egyszerre. Ha már van egy fiú, akit kedvelek, nem fogok egy másik karjaiba szaladni. És az más tészta, hogy nem magam miatt teszem.
   - Nem tudom, min gondolkodsz, de ha nem hagyod lassan abba, véresre harapdálod a szád! – hallom a vidám hangot a közelemből, és ez egészen meglep. Mélyen elmerültem a gondolataimban, ez a hang hozott vissza a valóságba, egy rántással, és ennek hála erősen össze is rezzentem
   - James, szia! – mondom esetlenül. Egyszerűen nem tudom, hogy kezdjek bele. Vagy mit mondjak neki…
   - Mehetünk? – nyitja ki nekem az anyósülés ajtaját, és nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy hiába telt el egy hétvége, még mindig rajtunk csámcsog a suli. De most inkább hagyom ezt, és kapva kapok az alkalmon, ami elterel Cooperről. Vidáman James-re mosolygok, és bepattanok a kocsiba. Ő is beszáll, és pár percen belül már a legközelebbi elektronikai boltban vagyunk.
James rám bízza az egészet. Kijelenti, hogy ő bizony fikarcnyit sem ért ehhez, szóval bízik bennem, jót vegyek, ez a lényeg. Én pontosan tudom, milyet akarok. Olyat, amit nyertek volna, így nincs sok dolgom, csak odamenni az egyik eladóhoz, és kérni egy Sony DSR-PD170-es kamerát. Miután a nő előhozza nekem, még kérek tőle, egy 16 gigás memóriakártyát. Igazából nem fontos, mert van belsőmemóriája, de ha az megtelik, jól jöhet… plusz, ha a fényképezőmre gondolok, mindig jól jön egy memóriakártya. Ahogy meg van minden, fizetni megyünk. Szerencse James magával hozta a pénzt. 460-ot fizettünk, ami kevesebb, mint amire számítottam, de még ez sem segít abban, hogy megvegyük a maradék eszközt. 90 fontból semmit nem fogunk tudni venni.
   - Két, talán három mikrofon jönne ki a maradékból, az is húzósan. Nem tudom, hogy szerezzük meg a maradék pénzt – motyogja kicsit csalódottan a srác. Már a kocsiban vagyunk, épp a biztonsági övem csatolom be, de újra belém nyilall az idegesség. El kell mondanom neki. Most vagy soha!
   - Én azt hiszem, tudok szerezni mikrofont! – bököm ki, és nyelek egy nagyot. James arca felderül, de a csodálkozást ki tudom venni vonásai közül.
   - Honnan? – kérdez rá kis idővel később, mikor rájön, hogy nem fogom folytatni.
   - Cooper Grey-től – harapok alsó ajkamba, tudva, hogy James nem kedveli Cooper-t, ahogy én sem, és félek a reagálásától. Úgy tűnik nem is okkal: James arca elkomorul, halvány mosolya lehervad, és összeszűkíti szemeit az ellenszenv miatt.
   - És mit kért cserébe? Tuti nem adná ingyen. Főleg nem nekem – hangja gúnyosan cseng, a végén fel is nevet egy kicsit, én pedig nagyot sóhajtok, és kinyögöm az egész lényegét.
   - Péntek estét… velem – James arcán egyszerre játszódik le több érzés. Elsőnek döbbenet: álla picit leesik, szemei kikerekednek; gúny: halványan megrándul a szája, és szemei megvillannak; majd düh. És úgy tűnik, emellett állapodik meg. Ajkába harap, szemei szinte villámokat szórnak, és hangja is mélyebbnek tűnik.
   - Nagyon remélem, hogy nemet mondtál – fojtottan beszél, nem akar kiakadni, idő előtt. És ettől még rosszabbul érzem magam. Nem is ez volt a legrosszabb, hanem a válasz. De nem vagyok képes kimondani, így inkább csak köntörfalazok.
   - Ez talán az egyetlen esély, hogy időben meglegyen a mikrofon, James! Most egy estébe nem fogok belehalni! – nyugtatom. Kezemet az övére simítom, ami még mindig a biztonsági övet tartja, bár már becsatolta. Megdermedt abban a pózban, ahogy kijelentettem a híremet.
   - El sem hiszem, hogy randizni fogsz Grey-el! – csattan fel, és kirántja kezét az enyém alól. Gúnyos hitetlenkedéssel néz ki a szélvédőn. Még csak rám sem pillant… a francba! Nemet kellett volna mondanom Coopnak!
   - James, én sajnálom, de fontosabb a banda, mint én! – hangom csendes, engesztelő, próbálom nyugtatni… már ha egyáltalán lehetséges.
   - Én nem rád haragszom! – néz rám úgy, mintha ez egyértelmű lenne, és már válaszol is fejben feltett kérdésemre. – Arra a rohadékra vagyok dühös! Tudhattam volna, hogy mindent kihasználna, hogy elmenj vele, még a jóindulatodat is. De nem bízom benne! – magyarázza, és a tudattól, hogy nem rám haragszik, már kicsit nyugodtabban szólok hozzá.
   - Én sem bízom benne, de nem lesz semmi gond! Mint már mondtam, egy estébe nem halok bele, és a bandáért teszem! – halvány mosoly jelenik meg az arcomon, hátha James is elhiszi, amit mondok, de esze ágába sincs. Csak szigorúan rázza a fejét.
   - Ne hidd, hogy csak elvisz valahová, te valahogy kibírod, és hazavisz! – nevet fel ironikusan. – Az a szemétláda nem ilyen jó szándékú!
   - James! Meg tudom védeni magam – mordulok fel. Kicsit bánt, hogy azt hiszi bármit is megengednék Coopnak. Tökéletesen tudja, hogy ugyanannyira utálom a srácot, amennyire ő. De figyelembe sem veszi kijelentésem, csak rávágja:
   - Nem mehetsz el! – rázza fejét, és bennem is felmegy a pumpa, ahogy parancsolgat. Nem járunk, és ő nem az apám, hogy megtiltsa nekem. Nekem sincs kedvem menni, de miattuk teszem, és erre parancsolgat?
   - Miért nem?! – teszem fel az egyszerű kérdést, és itt egy picit ledermed. Szólásra nyitja a száját, majd be is zárja, mert nem tud mit mondani.
   - Hát… ööö… ha Grey így kiterveli ezt a randit, biztos van más terve is! – motyogja szaggatottan, én pedig csak felvont szemöldökkel nézek rá.
   - Hagyjuk ezt James! – enyhül meg a hangom, úgy fordulok felé. – Nem lesz semmi bajom, és egy estét kibírok. Cserébe pedig az apja tud nekünk adni mikrofont – magyarázom, mire a válasz csak egy dühös sóhaj, amivel belátta, hogy nem érdemes velem veszekednie.
    - Én attól nem tartom jó ötletnek – akármennyire nem akarja, meghallom, de nem reagálok rá. Csak ráhagyom az egészet. Nem mondhatom, hogy örült neki, de lerendeztük, és úgy tűnik én nyertem a veszekedést… csak reménykedni tudok, hogy nem lesz igaza James-nek.

12 megjegyzés:

  1. Drága Sam,

    Úgy izgulok, akár egy kisgyerek karácsonykor, ugyanakkor rettegek is, hogy miként fog elsülni az a bizonyos randi. Mayát tényleg nem kell félteni, de azért Coop -ot ismerve biztosan nem egyszer be fog próbálkozni. És James... úgy imádom szegénykét, kérlek ne törd össze a szívét! :)
    Ismételtem izgalmas részt hoztál nekünk, felvillanyozott minden egyes sora. Epekedve várom a következőt, reméljük az már a randi lesz, mert nem bírok magammal!

    Ezer puszi,
    Bia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Örülök a kommentednek, és annak is, hogy így izgulsz a következő rész miatt. :D Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, de már fent van, és remélem nem okoz nagy csalódást!. :)
      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  2. Szia Sam!
    El sem tudod képzelni, hogy mennyire megörültem az új résznek, és megint egy fantaszikus részt publikáltál! :)
    Annyira magávalragad ez a sztori, hogy ááá :D Remélem sietsz, mert nem szeretek várni :D
    xx Kin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Hát sajnálom a várakozást, már fent van a következő rész. :) Remélem amiatt is leszel ennyire lelkes! :D
      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  3. Szia Sam!
    Hihetetlenül fantasztikus lett ismét, pont ahogy megszokhattuk. Eszméletlen tehetséges vagy. Ezért is kaptál tőlem egy díjat, remélem örülsz neki.:) http://0123qwer.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm, nagyon jól esnek a szavaid, és nagyon hálás vagyok a díj miatt! :D Amint lesz időm kiteszem!
      Ölel, Sam. :)

      Törlés
  4. Folytiiiitttt!!! ;) ♥♡♥♡ *-*

    VálaszTörlés
  5. <3 imadoooooooom!! :)

    VálaszTörlés
  6. Drága Sam!

    Csúsztam egy fél napot az ígért kommenttel (hála a drága történelemnek és a 14 feladott témakörnek *-*), de végül itt vagyok (hála a drága elmaradt óráimnak). :D
    Bevallom, már azóta szemezgettem a blogoddal, hogy megírtad nekem a kritikát. Abból - és a hozzászólásaidból - könnyű volt leszűrni, hogy tisztában vagy az alapvető nyelvtani és stilisztikai (jézusom o.o") követelményekkel, de végül valami visszatartott. Ez pedig a The Vamps volt. A különféle bandás történetek már kissé az agyamra mentek, mert soha nem azt kapja az olvasó, amit olyan nagy lelkesedéssel adott bloggerina hirdet. Ettől függetlenül valahogy mindig visszatértem ide, talán azért, mert az a fejléc folyton visszahúzott. Aztán egyik nap a suliban éppen lyukason unatkoztam, gondoltam, olvasgatok valamit... És mire észbe kaptam már az utána lévő óráimon is egyre csak lapoztam a fejezeteket, mire 7. matekról kicsengettek, már a 16. rész környékén jártam. Eskü nem volt még olyan blog, amit ennyi résszel ilyen rövid idő alatt kivégeztem volna. Szóval, igen, pozitívan csalódtam! ^^
    Őszintén mondom, Maya karaktere először nem nagyon volt szimpatikus. Kidolgozott volt szereplőként, az tény, de valahogy a folytonos szemtelensége miatt (hiába, a szigorú tanárszülői nevelés mellett én erről gyorsan leszoktam) egyszerűen nem bírtam megszeretni. Egészen addig, míg nem töltött huzamosabb időt James-szel... ő megváltoztatta, és pozitív irányba, ráadásul a fejlődés is szépen látszott, Maya pedig egy nagyon szerethető karakterré vállt a szememben. A hobbija pedig ötletes volt a fényképezéssel, a leírtakból pedig látszott, hogy értesz a dologhoz - ezt csak azért tudom megítélni, mert barátnőm is fotózik, ő szokott néha nekem magyarázni. De elég sokszor csak annyit értek belőle, mint James, mikor Nick beszélt neki a gép megjavításáról és a vakuról. :D
    Magam is meglepődtem azon, hogy még James-t és a The Vamps többi tagját is mennyire bírtam, pedig ez eddig még nem nagyon - egyszer se - fordult elő. Imádtam McVey fejében lenni, amikor éppen az ő szemszögéből írtad, hihetetlenül aranyos egy pasi, de nem vitted túlzásba a kisboci szemeket, voltak neki igazi férfias, kakaskodó, "pasis" pillanatai is. Connie - jaj, de szeretem ezt a nevet *-* - igazi jó barátnő, aki bizonyos dolgokban sokkal érettebb Mayánál a kora ellenére, tisztábban és megfontoltabban látja a helyzeteket, ezért is passzol annyira főszereplőnk lobbanékonyságához. De azért... minden negatívuma és ellenségeskedése ellenére, nekem akkor is Coop lett a legnagyobb kedvencem. Valahogy mániákusan bevonzom a rossz fiúkat, és még ha Mayát nem is, engem levett a lábamról. :D A randijukra pedig nagyon-nagyon kíváncsi vagyok! ^^
    Maga a történet is nagyon tetszett. Maya és James kapcsolata - szerintem - nagyon szépen és kigondoltan lett felépítve, fokozatosan alakult ki kettejük között a dolog, nem estek egymásnak máris a 2. fejezetnél, ami jó. És reális. Amit meg én szeretek. ^^ Nem váltja meg a világot, ez igaz, de nagyon szórakoztató volt, olvastatta magát, kikapcsolódásnak pedig tökéletes, mikor végeztem vele, teljesen fel voltam dobódva, ugyanakkor nagyon olvastam még volna a folytatást is.
    Egyszóval: tetszett. Nagyon tetszett! :) Hihetetlenül pozitívan csalódtam a történetben, ezt bizonyítja a feliratkozásom és a jelenlegi billentyűzetkoptatásom is. Az biztos, hogy rendszeres kommentelőre tettél szert, mert nagyon érdekel, hogy végül mi sül ki a történetből! :) (Személy szerint én pozitív és negatív véget is ki tudok belőle nézni, valamint még jó néhány csavarlehetőség ígérkezik.)

    Ennyi lettem volna... Várom a folytatást, remélem, mihamarabb felkerül! :)
    Ölel,
    Riri

    U.i.: Sok sikert a kisérettségihez, drukkolok! :) (Van egy sanda gyanúm, hogy lehetséges, hogy egyszerre fogunk szenvedni, ki-ki a maga érettségijével. :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Riri! :)

      El nem tudod képzelni mennyire örülök a kommentednek, főleg, hogy ennyire hosszút írtál! Soha senkitől nem kaptam még ennyire bő véleményt, és ez nagyon nagyon jól esik! *-* Köszönöm a szép szavakat, és örülök, hogy ennyire megfogott, és elértem, hogy pozitív véleményen legyél mind a történetről, mint a főszereplőimről.
      Maya karakterét én magam is soknak gondolom, így visszanézve, hisz én is tanár-gyerek vagyok, nem így neveltek. De olyan karaktert akartam megalkotni, aki képes egy észrevehető, de nem világmegváltó fejlődésre, és végre nem magamról formázom meg. És úgy érzem emiatt ez sikerült is. :) Beismerem, James jeleneteinél kértem segítséget egyik kedvenc bloggeremtől, aki eszméletlen jól is férfi szemszögéből, így adott néhány tanácsot is, hogyan lehet élethűre megírni. De örülök, hogy tényleg jó lett! Coopernél pedig remélem, hogy nem okozok csalódást, és nem rontom el az egész történetet, de szerintem sejthető, hogy az ő karaktere nem fog pozitív véget kapni.
      Őszinte leszek, nagyon izgultam, mikor chat-be írtad, hogy várható tőled egy hozzászólás, mert mint író tisztellek, és kedvellek is, így nagyon adok a véleményedre. Képzelheted mennyire boldog voltam, mikor elolvastam a csupa dicséretet. :D Kb. 15 perces táncot jártam! :D
      Szóval nagyon örülök, hogy ilyen hatást sikerült elérnem, még akkor is, ha - ahogy mondtad - ez nem egy világmegváltó blog. Nem is annak szántam, csak egy egyszerű, valósághű történetet akartam írni, hogy kiírjam végre magamból a gondolataimat. :)

      Mindent összevetve, még egyszer köszönök mindent, és remélem a következő rész is tetszeni fog! :)

      Ölel, Sam. :)

      Ui.: Köszönöm a drukkolást, és is szurkolok neked! (Ha így lesz, remélem sikerül mindkettőnknek! :D)

      Törlés