Hello!
Ahogy ígértem, itt a rész! :) Bocsi, hamarabb akartam hozni, de kicsit lefoglaltak a teendők, szóval csak most jutottam el eddig. Köszönöm a kommenteket, és a pipákat, nagyon nagyon jól esik a támogatásotok, és hogy ennyien vagytok már rendszeres olvasók. :)
Remélem tetszeni fog a rész, igyekeztem jóra írni! :) Nem is fecsegek! Jó olvasást! :)
Sam. :)
~*~
Where did the party go?
Where Did The Party Go? |
Maya Ross
Magamra húzom sötétzöld trikómat,
felé mellényem, és utolsó pillantás után a tükörben késznek nyilvánítom magam.
Továbbra sincs kedvem elmenni erre a bulira, de Con-t ismerve, nem nagyon van
választásom. Azóta sem megy ki a csók ki a fejemből, amit James-ék házában
ejtettünk meg. Pedig már egy teljes hét eltelt az óta…
Nem tudom mi ütött belém, de a
csók utáni reggelen már korán leléptem, hogy ne kelljen szembenéznem azzal, mekkora
ribanc tudok lenni. James és köztem már volt valami. Hogy az ő fejében már
kapcsolatban voltunk-e, vagy sem, nem tudom, de azzal, hogy igent mondtam
Coopnak a randira, eléggé elcsesztem mindent. Aztán, Cooper elől ismét
James-hez futottam, hagytam magam vigasztalgatni, és mint valami gyámoltalan
nyuszi, hagytam, hogy gondoskodjanak rólam. Aztán még James-t is lesmárolom az
éjszaka közepén, pedig alig pár órával az előtt, még Cooperrel voltam közeli
kapcsolatban… az mindegy, hogy én nem akartam az egészet. Így azt láttam jónak,
ha eljövök, és végig gondolok mindent. Természetesen csak még jobban
összekuszálódtam a gondolkodásom alatt, és úgy döntöttem, a legjobb, ha kicsit
hanyagolom az egészet. Így elleptem magam az újságírói feladatokkal, illetve a mikrofon
problémával. Végül Tristan nagy bátyja megszánt minket, és annak fejében, hogy
Tris nála dolgozik pár hetet, adott 60 fontot, hogy jobb minőségű mikrofonokat
tudjunk venni ezzel, és a maradék pénzből. Csütörtökön be is szereztük őket
Tristannal. Aztán Connie barátnőm ma elém állt, hogy hivatalos vagyok Lucas
Lawson bulijára, meg se próbáljak ellenkezni, mert kell nekem egy kis tinédzser
bolondság, és szabadság. Mennem kell és kész. És itt vagyok, partira öltözve,
úgy, hogy kedvem a föld alatt elásva, és csak arra tudok gondolni, hogy James
mennyire utálhat.
- Connie,
kész vagy? – kiabálok fel neki, mikor már a bakancsom húzom. Következő
pillanatban ő is leszalad, szoknyájában, és bordó felsőjében biztos nagyon fog
tetszeni Connornak.
- Itt vagyok! Mehetünk! – vigyorog. Felhúzza a cipőét, és már kint is
vagyunk az ajtón, amit gondosan kulcsra zárok, ugyanis anyáék egy órája
elmentek Brookkal, és majd csak holnap jönnek. Valami versenye van, Wolverhampton-ban,
így úgy döntöttek inkább ott töltik az éjjelt, mint reggel hajnal 4-kor
induljanak. Mindegy, legalább holnap délutánig enyém a ház!
Lucas egy negyedikes srác, a nagy
bulikról híres a suliban. Egy évvel ezelőtt drogot találtak nála, amikor a
rendőrök kijöttek csendháborítás miatt. Az után a szülei nem engedtek több
bulit, erre ő a bátyjához költözött, és továbbra is hatalmas partikat csapott
szombat, és péntek esténként. Úgymond az egész iskola meg van hívva az
„eseményekre”, hisz ilyenkor annyira be van lőve, hogy bárkit beenged.
És ez a buli sem különb, ez már a
sarokról hallatszik. Leparkolok valahova a rengeteg kocsi közé, és besétálunk a
tömegbe Connie-val. Vagy mi késtünk sokat, vagy a buli kezdődött sokkal
hamarabb, mert már minden fel van borítva a házban. Műanyag poharak ezreit
találjuk a padlón, az asztalokon, és egy-két helyiségben csak úgy dől a füst.
De még lényegesebb a rengeteg ember, akik szinte egy emberként kígyóznak a
hatalmas táncparkettnek rendezett nappaliban. Épp csak beljebb sétálunk,
letámad minket Lucas Lawson.
- Maya
Ross, és az ő elbűvölő szöszi barátnője, Katy! – igen, határozottan be van
lőve, a pupillája nem igazán van természetes állapotban. – Muszáj egy indító
körrel kezdenetek! Mike a konyhában van, látogassátok meg! – tol miket a konyha
felé, mi pedig csak röhögve hagyjuk neki. Ellenkeznék, ugyanis semmi kedvem
berúgni, de akkor a szemem sarkából meglátok valamit, és egyből megváltozik a
véleményem. James-t látom meg, pohárral a kezében áll a nappali ajtajában, épp
egyik haverjával beszélget. Megdermedek, csak őt tudom figyelni, édes mosolyát,
és mint mindig most is tökéletesen rendezetlen haját. Egy fekete… vagy
valamilyen sötét ing van rajta, könyékig felgyűrve, és egy szintén sötét
farmer… bár lehet csak a világítás borzalmas ebben a házban. Öltözékéről egyből
randink jut eszembe, és emiatt döntök úgy, hogy ma este bizony felejteni
akarok. Tökéletesen emlékszem minden percre a randinkból. Minden szavára,
bókjára, nevetésére. Őszinte volt, megnyílt nekem, és édes volt… hát még az a
csók. El sem tudom képzelni, hogy lehettem ekkora hülye? Mi történt velem, hogy
szándékosan akarom elcseszni a magánéletem? Ő egy édes, udvarias, megbízható
srác, aki ennek tetejében, még állati jól néz ki, én pedig totál ostoba voltam,
hogy azt hittem nem tudnék beleszeretni. Mert ez történt. Akármennyire akartam
eltolni magamtól – valamilyen őrületesen béna okból, ami nem jut eszembe –,
csak közelebb húztam magamhoz, és annyit értem el vele, hogy Connie-nak tényleg
igaza lett. Belezúgtam ebbe a srácba.
És ekkor észrevesz, felém
pillant, és gyönyörű szeme felcsillan, ahogy a „ködben” a béna világításban
felismer. Halványan elmosolyodik, a lábam pedig megroggyan, attól a féloldalas
mosolytól. És ez visz arra, hogy elforduljak, határozott léptekkel a konyhába
menjek, és elfogadjam az összes poharat, amit a kezembe adnak.
James McVey
Connor-nak igaza volt. Maya
tényleg eljött. És én beszélni fogok vele. Már az sem érdekel, ha visszautasít,
de tudnom kell, mi jár a fejében. Ezt a macska-egér játékot már nem bírom
tovább. Azonban hiába bolyongok ebben a rohadt házban, a sok ember miatt nem
találom őt. Reménytelenül rogyok le az egyik kanapéra, és csak vizslatom a
tömeget, már-már feladva, hogy valaha megtalálom a lányt. De ekkor, mint valami
isteni sugallat, lehuppan mellém valaki. Az illatról egyből megismerem, még
akkor is, ha keveredik a szoba általános dohány, és piaszagával.
Oldalra pillantva meglátom Maya-t
kicsit zilált, és kifulladt állapotban, de még így is gyönyörű. Egy szűk farmer
van rajta, tökéletesen rásimulva kecses lábára, egy egyszerű trikó, és egy
mellény, ami szabadon hagyja vállait, nyaka ívét, és egy nem túl mély
dekoltázst, ami azért így is vonzza a pasik szemét. Pulzusom azonnal az egekbe
szökik, hogy észreveszem magam mellett, de neki mintha fel sem tűnnék. Csak
mered előre, néha felsője alját gyűrögeti, piszkálja, mintha egy láthatatlan
foltot akarna kiszedni belőle. Majd jó 5-6 perc üldögélés után felém fordul, és
halál őszintén meglepődik!
- James!
Te m-mikor ültél ide? – debil vigyorral az arcán felkönyököl a kanapé
háttámlájára, és félig felém fordul. Megcsap az alkoholszag, és egyből rájövök
miért ilyen fura.
- Te részeg vagy?! – teszem fel az egyszerű kérdést, mire elgondolkodva
állát kezdi simogatni.
- Háát… csak egy iciri-picirit – mutatja ujjaival a távolságot, de
valószínűleg kettőt lát, mert a hüvelyk és mutató ujjával egymás mellett
elcsúsztatva mutatja a mértéket.
- Jesszus – sóhajtok fel, mert érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Egy
részeg nő, sosem tesz jót… vagy éppen túl jót tesz… és hát… jóból is megárt a
sok. Maya felnevet mellettem, majd ahogy megszólal a Fall Out Boy – Where Did The Party Go dala, felkapja a fejét.
- Uh, ez az én számom! Gyere! – pattan fel, és kézen fogva felránt engem
is. – Táncoljunk! – teszi hozzá huncut mosollyal, az én fejemben pedig egyből
felvillan a vészjelző.
- Inkább haza kéne menned, Maya! – figyelmeztetem, de nem is figyel rám,
csak a tömeg felé húz. És akármennyire szörnyű, hogy ennyi akaraterőm sincs, a
lábam magától visz utána, hagyom, hogy berángasson a táncolók közé.
- Csak egy táncot, James! – hajol közel hozzám, leheletét arcomon érzem,
gyönyörű barna szeme közvetlenül az enyémbe fúrja, és teljesen elkábulok tőle.
Az utolsó józan szikrát is kiűzi belőlem, mikor átöleli a nyakam, fülemhez
hajol, és halkan belesuttog: - Ne gondolkozz! Csak érezd a zenét! – és ennyi
kell nekem. Csak hagyom, hogy a ritmus magával ragadjon, közben kezem
megtalálja Maya derekát, és közelebb húzom magamhoz. Másra sem tudok gondolni,
csak a ritmusra, és a gyönyörű lányra, aki itt áll előttem. Hozzám simul, végig
simít a vállamon, a mellkasomon, majd ezt vissza. Egyszerűen képtelen vagyok
megálljt parancsolni. Kezem lejjebb csúszik csípőjére, ami a zene ritmusára
mozog, és szinte lángra gyúlok, mikor hajamba túr. Nem tudok ésszerűen
gondolkodni, miközben érzem bódító illatát, tökéletesen bele illik karjaimba,
és az a mosoly, ami a tánc alatt végig arcán díszeleg, egyszerűen elkábít.
Végül nem csak egy tánc lesz. A
harmadik szám után fulladunk ki annyira, hogy a konyhába menjünk valami ital
után. Én lezuhanok az egyik székre, hogy kifújjam magam, míg Maya felkap egy
poharat, és – szerencsére – csak vizet önt magának. Meg is lepődöm, de úgy
tűnik, most inkább valami szomjoltó kell neki, mint még több alkohol. Egészen
addig, míg be nem jön a buli házigazdája.
- Óh,
ki van itt?! A dögös, Maya Ross! Valami erőset? – a srác totál kába, el nem
tudom képzelni mekkora, lehet a véralkohol szintje, és biztos, hogy be is van
lőve.
- Jöhet, Lucas! – vigyorog Maya, és egyből felhajtja, amit a srác adott
neki. Lucas csak röhög, majd közelebb lép hozzá, és jobb keze a lány derekára
csúszik.
- Tudod, örülök, hogy kiderült, nem vagy együtt azzal a James-szel –
alig tudja értelmesen végig mondani ezt a mondatot, folyton összeakad a nyelve.
És ha az, hogy keze folyton Mayan kalandozik, nem adott volna elég dühöt, ezzel
a mondattal elásta magát. Itt döntök úgy, hogy én ezt a gyereket ma a korházba
küldöm. Nem érdekel, hogy eddig észre sem vett, felállok, és vállánál fogva
elrántom a lánytól. Neki csapódik a hűtőnek, és már épp orrba vágnám, de akkor
látom, Lucas nélkülem is simán a kórházban köt majd ki. A pupillája akár egy
gombostű, dőlt belőle az alkohol szag, és sokkal ziláltabb állapotban volt,
mint Maya, pedig ő is eléggé felöntött a garatra.
- Még egyszer hozzá ne merj nyúlni! – sziszegem fogaim közül, majd
taszítok rajta még egyet, és a lányhoz fordulok. Szinte észre sem vett ebből
semmit, a poharát tanulmányozza, épp azt számolja, hány kis karika van rajta.
- Gyere, Maya, hazaviszlek! – kapom el a karját, és fura mód
engedelmeskedik, de továbbra is a poharát fixírozza. Kihúzom a konyhából, majd
a nappaliba érve átölelem a derekát, nehogy elszakadjon tőlem a tömegben.
Átverekedjük magunkat, és az ajtó felé irányítom a lányt, azonban Tristan-t
meglátva a sarokban, még odaszólok, hogy tudják, nem tűntünk el, és hogy vigye
haza a kocsim. Kint, már a friss levegőn elcsórom Maya-tól a kocsi kulcsát, és
hosszas keresés után végre megtalálom a jeep-jét a sarkon. Beültetem, és
azonnal a házához veszem az irányt… és csak reménykedek, hogy a szülei már
alszanak, mert az apja engem biztos kiherél, ha a részeg lányával állítok be.
***
Bajlódok egy kicsit a kulccsal,
de végül szerencsésen bevonszolom Maya-t, és felkapcsolom az előtérben a
villanyt. Mikor leparkoltam, a lány megnyugtatott, hogy a szülei, a húga
versenyén vannak Wolverhampton-ban, és majd csak holnap jönnek haza. Így csak
annyi a dolgom, hogy lefektetem Maya-t – aludni, persze -, és elhúzok.
- Na,
gyere Hercegnő, ideje álomba szenderülni mielőtt valami hülyeséget csinálsz –
karolom át gyengéden, és a lépcső felé húzom.
- De, én nem akarok aludni, James! – nyavalyog, és próbál visszatartani,
de erősebb vagyok nála, és ez nem csak az alkohol miatt van. Halkan felnevetek
próbálkozásán, és egy apró puszit nyomok a hajába. Tovább akarom húzni, azonban
ő ezt máshogy gondolja. Erőt vesz magán, és a falnak tol, közvetlen a lépcső
előtt. Teljesen leblokkolok, csak azt veszem már észre, hogy ajkai pár
milliméterre vannak az enyéimtől, teste az enyémnek feszül. Kezemmel elkapom
csípőjének ívét, és közelebb húzom, mire egy széles, csábos mosoly húzódik
száján. Megveszek, ha nem csókolhatom
meg.
- A legrosszabb a helyzetben, James, hogy legbelül
már régóta tudtam beléd fogok szeretni, de csak ma este jöttem erre rá – motyogja,
és a döbbenet jeges vízként ömlik rám. Hogy
mit mondott??!! Azt mondta, hogy… ? És eddig bírja akaraterőm. A lány felé
hajolok, átlépve azt a pici távolságot is, ami köztünk van, és megcsókolom.
Puha ajkai azonnal viszonozzák, mire szívem őrült tempóba kezd. Teljesen
elveszi az eszem, ahogy ujjaival hajamba túr. Körmével végigsimít a tarkómon,
és tűz és víz kezd viaskodni bennem. Nagyon jól tudom, hogy részeg, és lehet
csak a pia mondatta vele ezt, de az is lehet, hogy csak rávette az igazságra.
Képtelen vagyok leállítani magam, folytatom a csókot merészebb vizekre evezve,
csak többet, és többet akarva. Ujjaim felsője alá csúsznak, nyelve zavarba ejtő
módon játszik az enyémmel, ajkai íze teljesen megbolondít. Lassan érzem, ahogy
átveszi az irányítást a csók felett, és én hagyom, tudni akarom, hogy komolyan
gondolta-e, hogy belém szeretett. Elszakad tőlem, ajkai végig simítanak
államon, le a nyakamra, apró csókot lehet rá, és semmit sem szégyellve nyögök
fel, mikor fogai közé veszi a vékony bőrt. Keze ingemmel babrál, kigombolja a
felső gombot, azonban ahogy a másodikra megy, körmével megkarcolja bőröm, és
felszisszenek a hirtelen fájdalomtól. És ez az apró fájdalom kell ahhoz, hogy
visszajöjjön minden józan eszem. Elkapom a csuklóját, és amíg akaraterőm
stabilan áll, eltolom magamtól. A francba
is! Nem sok kellett, hogy minden bűntudat nélkül kihasználjam Maya-t! Egy
rohadék vagyok!
- Mi van? – kérdezi zihálva Maya, és azért meg kell, mondjam, jót tesz
az egómnak, hogy ő is kapkodja a levegőt, nem csak én.
- Hidd el, jobb, ha ezt itt hagyjuk abba! – lihegem, továbbra is
szorosan tartva a lányt, nehogy megpróbáljon kicselezni. Sikerülne neki, az
biztos.
- Óh, ezt nem hiszem el! – emeli égnek a szemét. – Muszáj tökéletesnek
lenned? Édes vagy, figyelmes, és még felelősség teljes is! – morogja, mire
halkan felnevetek.
- Meg fogod köszönni nekem! – kacsintok rá,
és elengedem, majd remegő kézzel hajamba túrok. Hát az biztos, hogy ezt nem
fogom elfelejteni! – Most… menj inkább aludni! – intek az emelet felé, mire
félőn néz a lépcsőre.
- Óh, mennék én… de olyan ingatag lábakon állok! – borul a nyakamba, az
én számra meg széles mosoly szökik, mert nagyon tetszik, ha így hozzám bújik. –
Fel fog kelleni vinned! – pislog rám tetetett ártatlansággal, mire mosolyogva
megforgatom a szemeim, de mivel egyáltalán nincs ellenemre, térde alá nyúlva
felkapom, és felszaladok vele az emeletre. – A bal oldali ajtó – motyogja
nyakamba, és ásít egy nagyot. Én mondtam, hogy jobb, ha alszik. Berúgom az
ajtót, és egyből az ágyához viszem. Óvatosan leteszem, de nem engedi el a
nyakam.
- Mondtam már, hogy jó éjt puszi nélkül nem tudok elaludni? – néz rám
kérdőn, és halkan felnevetve egy gyengéd csókot nyomok szájára. Ha bűntudatot
kell éreznem, nem emiatt fogok. Elenged, én pedig lerángatom róla a bakancsát,
majd betakargatom. Oldalára fordul, és pár pillanat múlva már hallom is
egyenletes légzését.
- Nagy kár, hogy holnap ezekre nem is fogsz emlékezni – húzom el a szám,
de nem keseredem el, mert már lesz elég bátorságom színt vallani. Kislisszolok,
és bezárom magam után az ajtót, majd lesietek a lépcsőn, de a bejárati ajtónál
megállok… ha már ilyen felelősség teljes vagyok, komolyan képes lennék itt
hagyni Maya-t totál kiütve, egyedül az egész házban? És hirtelen döntésből
kulcsra zárom az ajtót, majd a konyhába lépek. Kell egy kis frissítő! Iszok pár
kortyot, majd megmosom az arcom, hogy kitisztítsam a gondolataim. A nappali
kanapéjára vetem magam, és csak nézem a plafont. Oké, nem gondoltam volna mikor
elindultam a bulira, hogy ilyen végkimenetele lesz… de nem is bánom, hogy ez
lett. Akár a pia volt, akár az igazság, most már mindenképpen ki fogom deríteni
mit, érez Maya!
Drága Sam,
VálaszTörlésGyűlölöm magam, amiért ilyen későn láttam csak meg, hogy érkezett rész. Tizenegy óra, holnap biológia témazáró, nekem meg görcsbe rándul a gyomrom olvasgatás közben. Hihetetlen vagy!
Képtelen vagyok szavakba önteni, hogy mennyire várom már, hogy mi lesz a következőben... fog emlékezni Maya? Józan állapotban is bevallja az érzéseit Jamesnek? Reggel találkoznak majd? Megannyi kérdés...
James, James, James... végérvényesen is beleszerettem. Gyere Maya, pacsizzunk! Csak az a gond, hogy ő egy univerzumban él vele, én meg itt ragadtam ebben az unalmas életben! Igazságtalanság!
Imádom, ahogy írsz. Fogalmam sincs, hogy még meddig csűröd-csavarod a dolgokat. Egyik oldalról csodás lenne még évekig olvasni, viszont a végkifejlet is hasonlóan csábító.
Millió puszi,
Bia
Drága Bia,
TörlésÖrülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésed a rész, rengeteget dolgoztam vele. Ez az, ami már jóó régóta meg van a fejemben, de nem tudtam leírni, mert nem volt időm. Reméltem, hogy sikerült a kívánt hatást elérnem, és úgy tűnik igen. :D A következő rész is fent van, olvashatod is! :)
És egy véleményen vagyunk James-ről. Egyszerűen igazságtalanság, hogy csak a fejemben létezik (mármint az a James, akit megalkottam). De legalább Mayan keresztül mi is átélhetjük a történteket. :D
A vég kifejlett kicsivel még odébb van, de azért a felén már túljutottunk. :)
Remélem tetszik a következő rész is! :)
Ölel, Sam. :)
Szia! Semmi gond hogy későn a részt hoztad így is nagyon lehetett élvezni! Kb. Mikor hozod a kövi részt? Csakmert már aligvárom! Nagyon ügyes vagy ezen a téren,jól fogalmazol! Remélem hamar hozni fogod a részt!?:) puszi!:D
VálaszTörlésSzia, örülök, hogy élvezted a részt, és már fent is van a következő rész. Köszönöm a dicséretet, nagyon igyekszem! :)
TörlésÜdv, Sam. :)
Kedves Sam!
VálaszTörlésNagyon rég írtam ide, de mentségemre legyen szólva, hogy az érettségi le tudja foglalni az embert. Most épp szünetet tartok, és egy ilyen fejezetet nem lehet szó nélkül hagyni! Nagyon tetszik, amit az elmúlt 2 fejezetben "műveltél", ahogyan fokozatosan egyre közelebb sodrod egymáshoz a két főhőst. Mindkettejük érzései nagyon igazinak tűnnek, és James tényleg egy főnyeremény. Vicces volt olvasni a részeges részt, mert a BTH-ra írt történetemhez múlt héten épp egy hasonló jelenetet írtam :D Kíváncsi vagyok, hogy vajon Maya emlékei mennyire lesznek tiszták másnap, és beismeri-e az igazságot a fiúnak, ha az nyíltan rákérdez. Én nagyon remélem, hogy igen, mert egyszerre rettentő édesek és szánalmasan szerelmesek. Nagyon tetszett a fejezet, hogy ne haragudj, hogy ilyen kihagyás után csak ennyire futja tőlem! Izgatottan várom a folytatást!
Ölel, FantasyGirl
Kedves FantasyGirl!
TörlésTermészetesen megértem, sok barátom érettségizik most, és tudom milyen helyzetben vagy. Épp ezért nagyon örülök, hogy vetted a fáradságot, és írtál nekem egy kommentet! :D Köszönöm!
Ami pedig a részt illeti, nagyon boldog vagyok, hogy tetszik, és úgy sikerült megírnom, ahogy akartam. Ahogy mondtad, fokozatosan egyre többet mutatva. A következő rész fent van, és remélem lesz időd azt is elolvasni, de megértem, ha nem. :) Remélem az is elnyeri a tetszésed!
Ölel, Sam. :)
Mikor jön a kövi rész nagyon izgi!!!!
VálaszTörlésKöszi, már fent is van! :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésGondolom, nem tudod, hogy szoktam olvasni a blogod, illetve eddig nem tudtad, most már tudod, mert voltam oly' kedves, hogy felfedtem ezt előtted.
Igazából én nagyon csodálkozom azon, hogy James még mindig szereti Mayát, de örülök is neki. Mert igazából Maya egy nagy ribanc volt, amikor Cooppal elment "randizni", de azért derék cselekedet volt tőle, hogy megteszi ezt a srácokért. Viszont leírhatatlanul csodálom Jamest, hogy ilyen lojális figura. :)
Ez a rész pedig frenetikus lett, mert még nem nagyon volt bulis rész ezen a blogon, ezért nagyon örültem neki. Illetve a másik felem meg aggódva olvasott, mert nem volt szimpatikus neki ez a Lucas gyerek. Le is itatta Mayát... Amúgy nagyon jól alakítottad a részeg csaj szerepét, és James is nagyon aranyos volt, hogy hazavitte a lányt.
Úhh, és megijedtem, hogy Mayáék házában történni fog valami, de – sajnos, vagy nem sajnos – idáig még nem jutott el a story. Viszont kerekedett belőle egy nagyon aranyos és őszinte vallomás a részeg Maya részéről. Eszméletlen vagy, siess a következővel!
Maffi'
Szia!
TörlésKöszönöm a kommentedet, mindig örülök néhány új arcnak, és annak is, hogy magával ragadott a sztori. :) Ahogy mondod, én is észre vettem már, hogy tudatomon kívül érdekes egy kapcsolatot alkottam itt Mayanak és Jamesnek. A lány folyton el-eltávolodik tőle, de James kitartó marad, mert ha kell neki valami, bármeddig vár rá. Ahogy mondtad, lojális a szeretteihez. :)
Örülök, hogy így gondolod, sokat dolgoztam ezen a részen. :) Remélem a következő rész is tetszeni fog, és hagysz nyomot magad után. :)
Ölel, Sam. :9
Szia! Nagyon jo lett ez a resz is mint mindegyik! Lehet mar tudni hogy mikor jon a kovi resz?
VálaszTörlésSzia! Köszönöm, igyekeztem. :) A következő már fent is van. :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésImádom a blogod minden részt fújok kívülröl de már nem bírok várni!!! Mikor hozod a következő részt??? Kérlek siess
Puszi:Szöszke :*
Szia!
TörlésJaj, de jó ezt olvasni! :) Már fent is a következő rész, remélem az is tetszeni fog! :)
Ölel, Sam. :)