31. Chapter

Hello!

Ahogy ígértem, itt a rész! :) Bocsi, hamarabb akartam hozni, de kicsit lefoglaltak a teendők, szóval csak most jutottam el eddig. Köszönöm a kommenteket, és a pipákat, nagyon nagyon jól esik a támogatásotok, és hogy ennyien vagytok már rendszeres olvasók. :) 

Remélem tetszeni fog a rész, igyekeztem jóra írni! :) Nem is fecsegek! Jó olvasást! :)

Sam. :)

~*~

Where did the party go?

Where Did The Party Go?

Maya Ross

Magamra húzom sötétzöld trikómat, felé mellényem, és utolsó pillantás után a tükörben késznek nyilvánítom magam. Továbbra sincs kedvem elmenni erre a bulira, de Con-t ismerve, nem nagyon van választásom. Azóta sem megy ki a csók ki a fejemből, amit James-ék házában ejtettünk meg. Pedig már egy teljes hét eltelt az óta…

Nem tudom mi ütött belém, de a csók utáni reggelen már korán leléptem, hogy ne kelljen szembenéznem azzal, mekkora ribanc tudok lenni. James és köztem már volt valami. Hogy az ő fejében már kapcsolatban voltunk-e, vagy sem, nem tudom, de azzal, hogy igent mondtam Coopnak a randira, eléggé elcsesztem mindent. Aztán, Cooper elől ismét James-hez futottam, hagytam magam vigasztalgatni, és mint valami gyámoltalan nyuszi, hagytam, hogy gondoskodjanak rólam. Aztán még James-t is lesmárolom az éjszaka közepén, pedig alig pár órával az előtt, még Cooperrel voltam közeli kapcsolatban… az mindegy, hogy én nem akartam az egészet. Így azt láttam jónak, ha eljövök, és végig gondolok mindent. Természetesen csak még jobban összekuszálódtam a gondolkodásom alatt, és úgy döntöttem, a legjobb, ha kicsit hanyagolom az egészet. Így elleptem magam az újságírói feladatokkal, illetve a mikrofon problémával. Végül Tristan nagy bátyja megszánt minket, és annak fejében, hogy Tris nála dolgozik pár hetet, adott 60 fontot, hogy jobb minőségű mikrofonokat tudjunk venni ezzel, és a maradék pénzből. Csütörtökön be is szereztük őket Tristannal. Aztán Connie barátnőm ma elém állt, hogy hivatalos vagyok Lucas Lawson bulijára, meg se próbáljak ellenkezni, mert kell nekem egy kis tinédzser bolondság, és szabadság. Mennem kell és kész. És itt vagyok, partira öltözve, úgy, hogy kedvem a föld alatt elásva, és csak arra tudok gondolni, hogy James mennyire utálhat.

   - Connie, kész vagy? – kiabálok fel neki, mikor már a bakancsom húzom. Következő pillanatban ő is leszalad, szoknyájában, és bordó felsőjében biztos nagyon fog tetszeni Connornak.

  - Itt vagyok! Mehetünk! – vigyorog. Felhúzza a cipőét, és már kint is vagyunk az ajtón, amit gondosan kulcsra zárok, ugyanis anyáék egy órája elmentek Brookkal, és majd csak holnap jönnek. Valami versenye van, Wolverhampton-ban, így úgy döntöttek inkább ott töltik az éjjelt, mint reggel hajnal 4-kor induljanak. Mindegy, legalább holnap délutánig enyém a ház!

Lucas egy negyedikes srác, a nagy bulikról híres a suliban. Egy évvel ezelőtt drogot találtak nála, amikor a rendőrök kijöttek csendháborítás miatt. Az után a szülei nem engedtek több bulit, erre ő a bátyjához költözött, és továbbra is hatalmas partikat csapott szombat, és péntek esténként. Úgymond az egész iskola meg van hívva az „eseményekre”, hisz ilyenkor annyira be van lőve, hogy bárkit beenged.

És ez a buli sem különb, ez már a sarokról hallatszik. Leparkolok valahova a rengeteg kocsi közé, és besétálunk a tömegbe Connie-val. Vagy mi késtünk sokat, vagy a buli kezdődött sokkal hamarabb, mert már minden fel van borítva a házban. Műanyag poharak ezreit találjuk a padlón, az asztalokon, és egy-két helyiségben csak úgy dől a füst. De még lényegesebb a rengeteg ember, akik szinte egy emberként kígyóznak a hatalmas táncparkettnek rendezett nappaliban. Épp csak beljebb sétálunk, letámad minket Lucas Lawson.

   - Maya Ross, és az ő elbűvölő szöszi barátnője, Katy! – igen, határozottan be van lőve, a pupillája nem igazán van természetes állapotban. – Muszáj egy indító körrel kezdenetek! Mike a konyhában van, látogassátok meg! – tol miket a konyha felé, mi pedig csak röhögve hagyjuk neki. Ellenkeznék, ugyanis semmi kedvem berúgni, de akkor a szemem sarkából meglátok valamit, és egyből megváltozik a véleményem. James-t látom meg, pohárral a kezében áll a nappali ajtajában, épp egyik haverjával beszélget. Megdermedek, csak őt tudom figyelni, édes mosolyát, és mint mindig most is tökéletesen rendezetlen haját. Egy fekete… vagy valamilyen sötét ing van rajta, könyékig felgyűrve, és egy szintén sötét farmer… bár lehet csak a világítás borzalmas ebben a házban. Öltözékéről egyből randink jut eszembe, és emiatt döntök úgy, hogy ma este bizony felejteni akarok. Tökéletesen emlékszem minden percre a randinkból. Minden szavára, bókjára, nevetésére. Őszinte volt, megnyílt nekem, és édes volt… hát még az a csók. El sem tudom képzelni, hogy lehettem ekkora hülye? Mi történt velem, hogy szándékosan akarom elcseszni a magánéletem? Ő egy édes, udvarias, megbízható srác, aki ennek tetejében, még állati jól néz ki, én pedig totál ostoba voltam, hogy azt hittem nem tudnék beleszeretni. Mert ez történt. Akármennyire akartam eltolni magamtól – valamilyen őrületesen béna okból, ami nem jut eszembe –, csak közelebb húztam magamhoz, és annyit értem el vele, hogy Connie-nak tényleg igaza lett. Belezúgtam ebbe a srácba.

És ekkor észrevesz, felém pillant, és gyönyörű szeme felcsillan, ahogy a „ködben” a béna világításban felismer. Halványan elmosolyodik, a lábam pedig megroggyan, attól a féloldalas mosolytól. És ez visz arra, hogy elforduljak, határozott léptekkel a konyhába menjek, és elfogadjam az összes poharat, amit a kezembe adnak.

James McVey

Connor-nak igaza volt. Maya tényleg eljött. És én beszélni fogok vele. Már az sem érdekel, ha visszautasít, de tudnom kell, mi jár a fejében. Ezt a macska-egér játékot már nem bírom tovább. Azonban hiába bolyongok ebben a rohadt házban, a sok ember miatt nem találom őt. Reménytelenül rogyok le az egyik kanapéra, és csak vizslatom a tömeget, már-már feladva, hogy valaha megtalálom a lányt. De ekkor, mint valami isteni sugallat, lehuppan mellém valaki. Az illatról egyből megismerem, még akkor is, ha keveredik a szoba általános dohány, és piaszagával.

Oldalra pillantva meglátom Maya-t kicsit zilált, és kifulladt állapotban, de még így is gyönyörű. Egy szűk farmer van rajta, tökéletesen rásimulva kecses lábára, egy egyszerű trikó, és egy mellény, ami szabadon hagyja vállait, nyaka ívét, és egy nem túl mély dekoltázst, ami azért így is vonzza a pasik szemét. Pulzusom azonnal az egekbe szökik, hogy észreveszem magam mellett, de neki mintha fel sem tűnnék. Csak mered előre, néha felsője alját gyűrögeti, piszkálja, mintha egy láthatatlan foltot akarna kiszedni belőle. Majd jó 5-6 perc üldögélés után felém fordul, és halál őszintén meglepődik!

   - James! Te m-mikor ültél ide? – debil vigyorral az arcán felkönyököl a kanapé háttámlájára, és félig felém fordul. Megcsap az alkoholszag, és egyből rájövök miért ilyen fura.

   - Te részeg vagy?! – teszem fel az egyszerű kérdést, mire elgondolkodva állát kezdi simogatni.

   - Háát… csak egy iciri-picirit – mutatja ujjaival a távolságot, de valószínűleg kettőt lát, mert a hüvelyk és mutató ujjával egymás mellett elcsúsztatva mutatja a mértéket.

   - Jesszus – sóhajtok fel, mert érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Egy részeg nő, sosem tesz jót… vagy éppen túl jót tesz… és hát… jóból is megárt a sok. Maya felnevet mellettem, majd ahogy megszólal a Fall Out Boy – Where Did The Party Go dala, felkapja a fejét.

   - Uh, ez az én számom! Gyere! – pattan fel, és kézen fogva felránt engem is. – Táncoljunk! – teszi hozzá huncut mosollyal, az én fejemben pedig egyből felvillan a vészjelző.

   - Inkább haza kéne menned, Maya! – figyelmeztetem, de nem is figyel rám, csak a tömeg felé húz. És akármennyire szörnyű, hogy ennyi akaraterőm sincs, a lábam magától visz utána, hagyom, hogy berángasson a táncolók közé.

   - Csak egy táncot, James! – hajol közel hozzám, leheletét arcomon érzem, gyönyörű barna szeme közvetlenül az enyémbe fúrja, és teljesen elkábulok tőle. Az utolsó józan szikrát is kiűzi belőlem, mikor átöleli a nyakam, fülemhez hajol, és halkan belesuttog: - Ne gondolkozz! Csak érezd a zenét! – és ennyi kell nekem. Csak hagyom, hogy a ritmus magával ragadjon, közben kezem megtalálja Maya derekát, és közelebb húzom magamhoz. Másra sem tudok gondolni, csak a ritmusra, és a gyönyörű lányra, aki itt áll előttem. Hozzám simul, végig simít a vállamon, a mellkasomon, majd ezt vissza. Egyszerűen képtelen vagyok megálljt parancsolni. Kezem lejjebb csúszik csípőjére, ami a zene ritmusára mozog, és szinte lángra gyúlok, mikor hajamba túr. Nem tudok ésszerűen gondolkodni, miközben érzem bódító illatát, tökéletesen bele illik karjaimba, és az a mosoly, ami a tánc alatt végig arcán díszeleg, egyszerűen elkábít.

Végül nem csak egy tánc lesz. A harmadik szám után fulladunk ki annyira, hogy a konyhába menjünk valami ital után. Én lezuhanok az egyik székre, hogy kifújjam magam, míg Maya felkap egy poharat, és – szerencsére – csak vizet önt magának. Meg is lepődöm, de úgy tűnik, most inkább valami szomjoltó kell neki, mint még több alkohol. Egészen addig, míg be nem jön a buli házigazdája.

   - Óh, ki van itt?! A dögös, Maya Ross! Valami erőset? – a srác totál kába, el nem tudom képzelni mekkora, lehet a véralkohol szintje, és biztos, hogy be is van lőve.

   - Jöhet, Lucas! – vigyorog Maya, és egyből felhajtja, amit a srác adott neki. Lucas csak röhög, majd közelebb lép hozzá, és jobb keze a lány derekára csúszik.

   - Tudod, örülök, hogy kiderült, nem vagy együtt azzal a James-szel – alig tudja értelmesen végig mondani ezt a mondatot, folyton összeakad a nyelve. És ha az, hogy keze folyton Mayan kalandozik, nem adott volna elég dühöt, ezzel a mondattal elásta magát. Itt döntök úgy, hogy én ezt a gyereket ma a korházba küldöm. Nem érdekel, hogy eddig észre sem vett, felállok, és vállánál fogva elrántom a lánytól. Neki csapódik a hűtőnek, és már épp orrba vágnám, de akkor látom, Lucas nélkülem is simán a kórházban köt majd ki. A pupillája akár egy gombostű, dőlt belőle az alkohol szag, és sokkal ziláltabb állapotban volt, mint Maya, pedig ő is eléggé felöntött a garatra.

   - Még egyszer hozzá ne merj nyúlni! – sziszegem fogaim közül, majd taszítok rajta még egyet, és a lányhoz fordulok. Szinte észre sem vett ebből semmit, a poharát tanulmányozza, épp azt számolja, hány kis karika van rajta.

   - Gyere, Maya, hazaviszlek! – kapom el a karját, és fura mód engedelmeskedik, de továbbra is a poharát fixírozza. Kihúzom a konyhából, majd a nappaliba érve átölelem a derekát, nehogy elszakadjon tőlem a tömegben. Átverekedjük magunkat, és az ajtó felé irányítom a lányt, azonban Tristan-t meglátva a sarokban, még odaszólok, hogy tudják, nem tűntünk el, és hogy vigye haza a kocsim. Kint, már a friss levegőn elcsórom Maya-tól a kocsi kulcsát, és hosszas keresés után végre megtalálom a jeep-jét a sarkon. Beültetem, és azonnal a házához veszem az irányt… és csak reménykedek, hogy a szülei már alszanak, mert az apja engem biztos kiherél, ha a részeg lányával állítok be.

***

Bajlódok egy kicsit a kulccsal, de végül szerencsésen bevonszolom Maya-t, és felkapcsolom az előtérben a villanyt. Mikor leparkoltam, a lány megnyugtatott, hogy a szülei, a húga versenyén vannak Wolverhampton-ban, és majd csak holnap jönnek haza. Így csak annyi a dolgom, hogy lefektetem Maya-t – aludni, persze -, és elhúzok.

   - Na, gyere Hercegnő, ideje álomba szenderülni mielőtt valami hülyeséget csinálsz – karolom át gyengéden, és a lépcső felé húzom.

   - De, én nem akarok aludni, James! – nyavalyog, és próbál visszatartani, de erősebb vagyok nála, és ez nem csak az alkohol miatt van. Halkan felnevetek próbálkozásán, és egy apró puszit nyomok a hajába. Tovább akarom húzni, azonban ő ezt máshogy gondolja. Erőt vesz magán, és a falnak tol, közvetlen a lépcső előtt. Teljesen leblokkolok, csak azt veszem már észre, hogy ajkai pár milliméterre vannak az enyéimtől, teste az enyémnek feszül. Kezemmel elkapom csípőjének ívét, és közelebb húzom, mire egy széles, csábos mosoly húzódik száján. Megveszek, ha nem csókolhatom meg.

    - A legrosszabb a helyzetben, James, hogy legbelül már régóta tudtam beléd fogok szeretni, de csak ma este jöttem erre rá – motyogja, és a döbbenet jeges vízként ömlik rám. Hogy mit mondott??!! Azt mondta, hogy… ? És eddig bírja akaraterőm. A lány felé hajolok, átlépve azt a pici távolságot is, ami köztünk van, és megcsókolom. Puha ajkai azonnal viszonozzák, mire szívem őrült tempóba kezd. Teljesen elveszi az eszem, ahogy ujjaival hajamba túr. Körmével végigsimít a tarkómon, és tűz és víz kezd viaskodni bennem. Nagyon jól tudom, hogy részeg, és lehet csak a pia mondatta vele ezt, de az is lehet, hogy csak rávette az igazságra. Képtelen vagyok leállítani magam, folytatom a csókot merészebb vizekre evezve, csak többet, és többet akarva. Ujjaim felsője alá csúsznak, nyelve zavarba ejtő módon játszik az enyémmel, ajkai íze teljesen megbolondít. Lassan érzem, ahogy átveszi az irányítást a csók felett, és én hagyom, tudni akarom, hogy komolyan gondolta-e, hogy belém szeretett. Elszakad tőlem, ajkai végig simítanak államon, le a nyakamra, apró csókot lehet rá, és semmit sem szégyellve nyögök fel, mikor fogai közé veszi a vékony bőrt. Keze ingemmel babrál, kigombolja a felső gombot, azonban ahogy a másodikra megy, körmével megkarcolja bőröm, és felszisszenek a hirtelen fájdalomtól. És ez az apró fájdalom kell ahhoz, hogy visszajöjjön minden józan eszem. Elkapom a csuklóját, és amíg akaraterőm stabilan áll, eltolom magamtól. A francba is! Nem sok kellett, hogy minden bűntudat nélkül kihasználjam Maya-t! Egy rohadék vagyok!

   - Mi van? – kérdezi zihálva Maya, és azért meg kell, mondjam, jót tesz az egómnak, hogy ő is kapkodja a levegőt, nem csak én.

   - Hidd el, jobb, ha ezt itt hagyjuk abba! – lihegem, továbbra is szorosan tartva a lányt, nehogy megpróbáljon kicselezni. Sikerülne neki, az biztos.

   - Óh, ezt nem hiszem el! – emeli égnek a szemét. – Muszáj tökéletesnek lenned? Édes vagy, figyelmes, és még felelősség teljes is! – morogja, mire halkan felnevetek.

    - Meg fogod köszönni nekem! – kacsintok rá, és elengedem, majd remegő kézzel hajamba túrok. Hát az biztos, hogy ezt nem fogom elfelejteni! – Most… menj inkább aludni! – intek az emelet felé, mire félőn néz a lépcsőre.

   - Óh, mennék én… de olyan ingatag lábakon állok! – borul a nyakamba, az én számra meg széles mosoly szökik, mert nagyon tetszik, ha így hozzám bújik. – Fel fog kelleni vinned! – pislog rám tetetett ártatlansággal, mire mosolyogva megforgatom a szemeim, de mivel egyáltalán nincs ellenemre, térde alá nyúlva felkapom, és felszaladok vele az emeletre. – A bal oldali ajtó – motyogja nyakamba, és ásít egy nagyot. Én mondtam, hogy jobb, ha alszik. Berúgom az ajtót, és egyből az ágyához viszem. Óvatosan leteszem, de nem engedi el a nyakam.

   - Mondtam már, hogy jó éjt puszi nélkül nem tudok elaludni? – néz rám kérdőn, és halkan felnevetve egy gyengéd csókot nyomok szájára. Ha bűntudatot kell éreznem, nem emiatt fogok. Elenged, én pedig lerángatom róla a bakancsát, majd betakargatom. Oldalára fordul, és pár pillanat múlva már hallom is egyenletes légzését.

   - Nagy kár, hogy holnap ezekre nem is fogsz emlékezni – húzom el a szám, de nem keseredem el, mert már lesz elég bátorságom színt vallani. Kislisszolok, és bezárom magam után az ajtót, majd lesietek a lépcsőn, de a bejárati ajtónál megállok… ha már ilyen felelősség teljes vagyok, komolyan képes lennék itt hagyni Maya-t totál kiütve, egyedül az egész házban? És hirtelen döntésből kulcsra zárom az ajtót, majd a konyhába lépek. Kell egy kis frissítő! Iszok pár kortyot, majd megmosom az arcom, hogy kitisztítsam a gondolataim. A nappali kanapéjára vetem magam, és csak nézem a plafont. Oké, nem gondoltam volna mikor elindultam a bulira, hogy ilyen végkimenetele lesz… de nem is bánom, hogy ez lett. Akár a pia volt, akár az igazság, most már mindenképpen ki fogom deríteni mit, érez Maya!